Gyermekkorom legszebb játéka a képzeletem volt

Gyermekkorom legszebb játékai nem voltak drágák, sem menők, sem csillogóak.

Nem lehetett őket játékboltokban kapni, nekem mégis sokat jelentettek, mert a képzeletem általuk tanult meg szárnyra kelni.

Gyermekkorom legjobb játékai azok voltak, amelyekkel anyám mellett tudtam játszani.

Szombatonként a mosás állandó program volt nálunk.
Nekünk még a régi forgótárcsás Hajdú mosógépünk volt, amihez külön járt a centrifuga. A kádban öblítővel teletöltött víz illatozott.
Sokat gyúrtam ott a ruhákat pici és gyenge kezeimmel 4-5 évesen, hogy anyának segítsek.

Imádtam a víz illatát, szerettem pancsolni.
A centrifuga alá rakott lavórban sokat játszottam a már nem használt fogkefékkel, poharakkal és szappantartóval. Kalózok vívták csatáikat, a „galád” tengeri őrséggel.
Mindig rebellis voltam, én az igazságért küzdöttem, amit nálam nem a rend őrei képviseltek.

Hatalmas kalandokban volt részük kalózaimnak, sokan csúszkáltak és merültek el a centrifuga száján kiömlő vízesésben. Voltak nagyon merész legényeim is, akik a forgótárcsás mosógép örvényéből próbáltak menekülni.
Másfél órás csaták, kalandos utazások zajlottak nálunk szombatonként a fürdőszobában.

Nem kellett nekem ehhez semmi más, csak a képzeletem és anyám közelsége.

Mikor iskolás lettem, s már megtehettem, egyedül mentem anyám után a munkahelyére 4-5 óra körül, mikor vége volt a napközinek.
A cégnél, ahol dolgozott, már mindenki ismert, a portások beengedtek simán.
Anya bőrdíszműves volt, s sokszor maradt túlórázni meg takarítani, azért, hogy két-három évente egyszer azért el tudjunk menni nyaralni.

A munkahelyén tucatjával tornyosultak az üres orsók, amelyeken korábban bőrszalagok, vastag fűzők tekeredtek.
Zöld, sárga, kék nagy orsók váltak így képzeletemben terepjárókká, versenyautókká, Batmobilokká, amelyekkel az akkor már majdnem teljesen üres üzemrészlegen óriási autóversenyeket rendezhettem.

Sokat futkároztam egy-egy gurítás után, így mire hazaértünk, mindig nagyon fáradt voltam a kimerítő versenyektől.

Persze voltak valódi játékaim is, de nekem mégis ezekről maradtak meg legkedvesebb emlékeim.

Azért, mert ezekhez nem kellett semmi más, csak a képzeletem

és anyám közelsége.

 

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.