You are currently viewing Ha hanyagol a nagy Ő, én is jó vagyok

Ha hanyagol a nagy Ő, én is jó vagyok

  • Olvasási idő:olvasási idő: 3 perc
  • Bejegyzés kategória:#egyésmás
  • Ezen hozzászólások közzététele: 0 hozzászólás

A nyeregben is érzem a nő parfümjét, aki az előbb átment az úton.

Mint egy láthatatlan pára, lebeg a levegőben az illat az út fölött.

Az udvarba kanyarodom. A házak között kanyargó kis autóutat végig lehullott falevelek szegélyezik. Egy hajléktalan a kukában fémdobozok után kutat.
Őszi reggel Magyarországon.

,,Mi az, Ady lettél?”- írja a Vízöntő lány. Egy pillanatra jeges rémület vesz erőt rajtam. Honnan tudta meg?…
,,Hogy érted?” – írom vissza neki.
,,Az előbb azt írtad, ‘Titeket’ – ha jól emlékszem, Ady volt az, aki, ha nyomatékot akart adni egy-egy szónak, akkor nagybetűvel írta, nem?”
Őszintén szólva nem emlékszem, de örülök, hogy nem valami másra gondolt…

– Nem baj, hogy nem vagy borostás- súgta a fülembe, ahogy az állam a bőréhez ért a vállán. Megsimogatta az arcomat, és egészen magához húzott. Lopott idő volt ez is, sötét éjjel, egy vasárnap hajnalban.

Koncert után mentem fel hozzá.

Egyedül volt otthon. Egészen hozzám bújt, a nyakába bújtam, a hátam simogatta. Mintha egy pár lennénk. Mintha mi lennénk egy pár. Mikor elváltunk, az ajtóban hosszan átölelt. Ő mondta egyszer, hogy ami pár másodpercnél hosszabb, az nem baráti ölelés. Ki érti ezt?

,,Figyelj, ez nagyon jó, nagyon jó, de igazából ezt a fajta közeledést nem tőled várom…”- mondta aztán, nem sokkal később.

Két nap múlva meg… mintha mi sem történt volna.
Jó, végül is érthető…
Egy kikacsintás a kapcsolatból olyan, mint egy nyaralás: a másikkal nincsenek gondok, nem vár otthon a mosatlan edény, nem kell ruhákat teregetni… nincsenek feszültségek, veszekedések, csak kellemes beszélgetések, hosszú séták a Duna- parton, simogatások, csók, miegyéb.
Persze, tipikus Skorpió lány: sosem tudhatod, mikor mire számíthatsz nála.
Mint amikor összefutottunk a DUDIK-on, és látványosan le se szart. A Vízöntő lánnyal voltam. Mikor őt észrevette, másnap mégis írt nekem…

,,Persze, hogy így lesz, én is jó leszek majd, ha hanyagol az igazi nagy Ő…” (Heaven Street Seven)

Most meg megint úgy csinál, mintha nem is ismernénk egymást. Hirtelen megint hűséges lett. Bűntudat, vagy egyszerűen csak most van idejük egymásra? Ki tudja?

Két nap múlva majd megint ír, magától, ha hanyagolja a bikája. És minden megy tovább, ahogy eddig.

A levelek ugyanúgy lehullanak, mintha sose ismertem volna a Skorpió lányt, a hajléktalan ugyanúgy kutat majd a kukában fémdobozok után, a nők illata ugyanúgy láthatatlan páraként marad mögöttük a levegőben, amerre csak jártak.

Csetnegi László

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?