Ha nincs házasélet, elválunk?

De el ám.

Nincs mese, nincs kenterfalazás, nincs csillámpónis habos-babos álomszövögetés.

Ahol sok a gyerek, és kevés a szex, ott bizony-bizony nagy arányban bekövetkezik a válás. Persze elég egy gyerek is ehhez, nem kell sok, csak jobban hangzik a mondat.

Sajnos, bármennyire is szeretném fényezni a helyzetet, nem tudom: a párok nagyobb százalékban azért válnak el, mert elhidegülnek egymástól, és csak, mint barátok élnek együtt.

Elvész az intimitás, nincs testi kontakt, már egy csók sincs sokszor. Így egy idő után nem is vágyunk a másikra, egy kicsit sem.

Van olyan állapot, amikor még a szexre igen, csak már mással; és van olyan állapot is, amikor már egyáltalán nem is vágyunk a testiségre.

Miért is jut el ideáig egy házasság?

Nagyon egyszerű, és kézenfekvő az okok sorozata.

A baba születése utáni első év óriási változás egy nő számára. Sokkal nagyobb, mint a férfinak, hiszen a nőnek megváltozik a teste, gigantikus lelki és hormonális folyamatok játszódnak le benne.

Emellett fizikailag, a nő, a baba által ki is van elégítve – hiszen nagyon sok a testi érintés, a szeretet, és egyfajta visszaigazolás: mosolyok, kacajok. Így nincs benne az az alapvető testi vágyakozás, mint a gyermek érkezése előtt.

A nő ugyanakkor nem kap ugyanannyi elismerést sem, hiszen otthon van négyfal között, kimerülten, így a női önbizalma nincs a toppon.

Ha a férfi nem figyel tudatosan, akkor az első évben bizony simán elkezdődhet a száguldás lefelé, a gödörbe.

Megjegyzés: a férfinak a nőhöz képest kevésbé változik az élete.

Telnek-múlnak a hónapok. És egyre kevesebb testiség lesz a házasságban. A nő már nem vágyik rá, hiszen anyaként funkcionál, a férfi pedig már nem szólni sem, hogy szexelni kéne asszony, mert nem lesz jó vége.

Ha szól, veszekedés lesz, vagy sértődés, az meg kinek hiányzik?

És akkor ott állunk egy-két év után, hogy vagy a férj lép félre, vagy majd a nő, amikor visszamegy dolgozni, és ott megkapja azt a figyelmet nőként, amit otthon nem.

Kinek a hibája?

Természetesen mindkét fél felelős a kialakult helyzetért.

Hogyan lehet mégis elkerülni a válást?

Röviden, tömören azt mondanám, hogy szexeljünk sokat, mert hamar felébred a vágy, ha hozzászokunk.

De persze ez nem elég.

Tudatosan, nagyon tudatosan oda kell figyelni egymásra.

A nő részéről nagyon fontos lenne, hogy ne felejtse el azt, hogy attól, hogy édesanya, attól még igenis NŐ. Jár neki is, hogy odafigyeljen, foglalkozzon magával, és ragyogjon ugyanúgy, mint szülés előtt.

Merjen kimozdulni, amíg valaki vigyáz a babára, mert kellenek azok a pillanatok, amikben újra önmaga.

Figyeljen a férjére, akinek ő ugyanaz maradt, és nem érti, hogy miért ne lehetne ugyanúgy minden, mint a baba előtt!

A férfi részéről nagyon fontos lenne, hogy tudatosan segítse a feleségét nőnek maradni. Virágok, bókok, randik, az első évben különösen nagy jelentőséggel bírnak. Hiszen, csak akkor lesz kedve összebújni igazán a férfival, ha nőként is megvan az önbizalma.

Fontos, hogy kellő figyelmet kapjon a nő, és a férfi egót ilyenkor nagyon jó lenne félretenni.

És akkor a közös halmaz: együttműködő, folyamatos kommunikáció, és az asszertivitás. 

Nagyon röviden: arra kellene törekedni, hogy elmondjuk, mi a gondunk, de úgy, hogy a másik megértse, elfogadja és együtt érezzen velünk.

Nincs csodálatosabb dolog, mint családdá válni,

de a mai társadalom tempója mellett, sokkal több tudatosságot igényel.

Ha odafigyelünk, és elfogadjuk, hogy most a kapcsolatunkkal többet kell dolgoznunk, mint azelőtt, akkor minden rendben lesz.

Petrus Márta

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.