,,Ha szeretnél, tudnád”…de vajon honnan tudhatná?

Múltkor egy előadásomon többek között a párkapcsolati téma is szóba került. Mert az ugye mindig minden társaságban téma. Meg a szex. De most arról kivételesen nem beszéltünk.

Megkérdezte valaki, hogy olyankor mi van, ha évek múltán derül ki, hogy a pasi nem akar gyereket?

Hirtelen nem is értettem a kérdést… Hogyhogy évek múltán?

Tizenévesekről el tudom képzelni, hogy nem ejtenek szót erről a témáról, mert kicsit sem aktuális nekik. Sőt. Inkább jönnek-mennek a „kapcsolataikban”. Vagy inkább a kapcsolat-próbálkozásaikban.

De hogy egy 30, jelen esetben 35 feletti párnál évek múltán derül ki, hogy az egyik fél nem is akar gyereket?

Ez nekem fura…

A harmincasoknál szerintem már téma kell(ene) legyen a jövőkép, az irány, amerre kívánnak haladni. Mind a munka, mind a magánélet terén.

Mik a tervek? Mik az elképzelések? Mik a célok? Merre tartanak? Hol szeretnének tartani 5-10-20 év múlva (utóbbiak nagyvonalakban)?

Vagy lehet, hogy azért nem volt téma köztük, mert nem merte valamelyik fél felhozni? Általában ugye az, akinek ez fontos, fél rákérdezni. Vár. Kivár. Hátha.

Pedig van pár alapvető kérdés, amit az elején tisztázni kell. Nyilván nem az első randin kell lerohanni a fickót a kardinális kérdésekkel, hogy „Ugye Te is három gyereket akarsz? Kettő lányt és egy fiút?! Nekem amúgy a nevük is megvan már…”, hanem azért az ismerkedési fázisban illene választ kapni a fontos kérdésekre.

Mármint ami nekünk fontos.

Neki meg azt, ami neki.

Ilyen kérdések lehetnek például, a teljesség igénye nélkül és nem sorrendben:

  • az említett gyerekvállalás
  • politikai beállítódás
  • vallási hovatartozás
  • a pénz (tetszik vagy nem, fontos, hogy mi a másik fél hozzáállása, milyen szerepet tölt be az életében, hogyan használja, be tudja-e osztani)
  • kulturális szokások
  • esküvő
  • család

Ezek az alaptémák, de biztos van még mindenkinek, ami ezen felül kardinális kérdés.

Mondjuk ehhez meg őszinteség is kéne, no meg jó kommunikáció. Mert a kommunikáció az fontos egy kapcsolatban. Rohadt fontos. Az említett témákon kívül a mindennapi apróságokban is.

Mi a párommal figyelünk arra, hogy napközben is beszéljünk, lehet, hogy csak röviden, de mégis tudva, kinek milyen a napja. Aztán esténként pedig a közösen elköltött vacsora mellett beszélgetünk. Nem a tévét bámuljuk tátott szájjal, hanem beszélgetünk. És nem csak az időjárás kerül szóba vagy általánosságok, hanem minden. Persze nem mélylélektani kitárulkozás, ne úgy képzeljétek el, hanem rendes beszélgetés, változatos témákkal. Mert kíváncsi vagyok rá, ő pedig rám.

Mert ha már nem érdekel, mi van a másikkal,

és mindenki éli a kis saját életét és

„minek mondjam el, úgysem érdekli/érti”…

Na, akkor van a baj.

Tomkó Bori

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük