You are currently viewing Hét idegesítő mondat, amit online társkeresés közben „hallottam”

Hét idegesítő mondat, amit online társkeresés közben „hallottam”

  • Olvasási idő:olvasási idő: 5 perc
  • Bejegyzés kategória:#egyésmás
  • Ezen hozzászólások közzététele: 1 hozzászólás

Az utóbbi időben újra aktívan belevetettem magam a társkeresésbe.

(Tudom, tudom, ha keresem, sose találom meg, de hát ennyivel tartozom magamnak.)

Az online társkeresők világa egy egészen „csudálatos” hely. Olyan dolgokat látsz és tapasztalsz itt, aminek a létezéséről még sohasem hallottál korábban, új világok nyílnak meg előtted, egy komplett szociológiai tanulmányt elkészíthetsz, miközben társkeresőzöl.
Egyre inkább bebizonyosodik az a gyanúm, hogy a kommunikációval valami oltári nagy probléma van. Értem én, hogy nehéz egy beszélgetést elkezdeni, hogy a nők a Vénuszról, a férfiak, meg a Marsról, de hát akkor is. Mintha a cél nem is a másik megismerése, hanem valami virtuális erőfitogtatás, meg önkielégítés lenne.

Hál’ istennek nem futottam bele kéretlenül küldött nemi szervekbe, se ajánlatokba, de így is elég gyakran előfordul, hogy bizonyos mondatok kiverik a biztosítékot.

Persze az is lehet, hogy én vagyok már túlságosan háklis és válogatós, biztos, sokan meg is gyanúsítanak ezzel, igyekszem is önkritikát gyakorolni, de amíg végleg eldöntetik, hogy kinél van a hiba, addig következzen az a hét mondat, ami után rekordgyorsasággal szakadt meg a beszélgetés.

1. Te milyen célból vagy itt?
Az első és legkedvesebb mondatom. Tudom, tényleg utálatos vagyok, de elmondom, hogy mi a problémám ezzel. Egyrészt, ki van írva az adatlapomra, hahó (tudom, az emberek nem szeretnek olvasni, volt is olyan, aki megjegyezte, hogy nem olvasta végig, mert sokat írtam, dahhh). Másrészt, ha valakinél ez az elsődleges kérdés, akkor (a rutin, meg évek mondják) egyértelmű, hogy ő miért van itt. És igen, nem ugyanazért, mint én.
Ennél már csak azt szeretem jobban, amikor valaki „csak beszélget”, aztán meglátjuk, hogy „alakul”. Mindannyian tudjuk, hogy az „alakulás” mögött azt reméli, hogy végre összejön már valami.

2. Jöhetnek még képek.
Nem, a képek nem jönnek. Nincsen lábuk, nem jönnek-mennek. Esetleg kérni lehet őket. Szépen. De nem, még akkor sem. Nem is értem, hogy miért kellene bárkinek is képet küldözgetnem.
„Elnézegetnélek még.” Köszönöm, ez kedves, nézegetni a múzeumban kell, én pedig nem egy kicseszett kiállítási tárgy vagyok, bocs.

3. Mesélj valamit magadról. Csak azt ne írd, hogy mi az, ami érdekel.
Egyszervoltholnemvolt… értitek, hogy egy ilyen mondat után, miért nem szeretnék egyáltalán mesélni?

4. Szia, csak annyit akarok mondani, hogy szép vagy/ tetszik a bemutatkozásod.
Nagyon szépen köszönöm. Kedves, illemtudó fiatalember, ez egy kezdésnek csodálatos is lenne, már nem is várok frappáns mondatot, tényleg nehéz ez, én se tudnék mindig jót kitalálni. Na de… ő tényleg csak ennyit akart közölni.

5. Szia, folytatjuk Facebookon?
Szia… mégis mit? Merthogy, még el sem kezdtünk beszélgetni. Én meg nem vagyok olyan gyűjtögetős típus. Vagyis de, de ismerősöket gyűjtögetni Facebookon pont nem szeretek, hogy aztán két mondat után kitörölhessem őket a fenébe. Minek?
Sajnos, mivel az el sem kezdődött kapcsolatunk nem fejlődött elég gyorsan a virtuális világban, így nem élte túl a Facebook megvétózását. Jó érzés, mikor az ember lánya ennyire felkelti a másik nem érdeklődését.

6. Az ismerkedéshez találkozni kell, nem hisztizni feleslegesen/ de buta vagy.
És ilyen hasonló kedvességek. Kérem szépen, értem én a humort, meg az iróniát, értem én a csipkelődést is, meg hogy az óvodában úgy fejeztük ki, hogy tetszik a másik, hogy meghúztuk a haját, de hey, belefáradtam már a hajhúzogatásba. Teljesen ismeretlen emberek ne mondják meg nekem, hogy mit kellene csinálnom, mert akkor egy kicsit tényleg morcos leszek.

7. Ha elég kitartó vagy…
Én, én vagyok a legkitartóbb lény a világon, apám. Ha nem lennék kitartó, nem próbálkoznék még mindig az ilyen oldalakon, meg úgy mindenhol, hanem tényleg rég elvonultam volna apácának valamelyik zárdába. Na de, miért is nekem kell a kitartónak lennem? Hogy a végén megkapjam az ajándékom? Elnyerjem a királyfi szívét? Virágot véletlenül ne vigyek, meg csokit? Mi van itt?

Most akkor engem akarnak meghódítani, vagy nekem kell hódítanom? Valaki segítsen, mert én már teljesen összezavarodtam.

 H.

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Ehhez a bejegyzéshez egy hozzászólás érkezett.

  1. Lakatos Èva

    De jót nevettem…ès igen, ugyanezeket tapasztaltam ès ugyanígy èrzek!!
    Mintha csak a saját gondolataimat olvastam volna,szuperjó!

Vélemény, hozzászólás?