Hibáztam (Egy férfi tollából…)

Elmesélem nektek az elmúlt hónapjaim történetét… Mely a mennyekbe emelt, és olykor a pokolba taszított.

Kezdem az elején…

Sok-sok hónappal ezelőtt megismertem egy lányt (hívjuk Enikőnek) egy bulin, amit otthon tartottam, és megakadt egymáson a szemünk.

Annyira gyönyörű volt, olyan mély és igéző volt a tekintete,

hogy szinte már elolvadtam, ahogy a tekintetünk időről időre találkozott.

Csak egy gond volt. Mindketten kapcsolatban voltunk.

Telt múlt az idő, s az az este a feledés homályába veszett…
Aztán egy véletlen alkalommal találkoztunk egy moziban. A párjával volt, de engem nem érdekelt, tekintetünk ismét egybefonódott, s én bókolgattam neki.

Néhány nap múlva megjelölt Facebookon, én pedig egy hülye kis ürüggyel ráírtam. Kiderült, hogy a kapcsolata nem épp rózsás, ahogy az enyém sem…
Megbeszéltünk egy találkát, hogy megiszunk valamit együtt, és beszélgetünk.

Vártam rá.

Mikor megérkezett nem is hittem el, hogy tényleg eljött. Annyira gyönyörű volt. Teljesen zavarba jöttem, még egy mosolyt sem tudtam az arcomra erőltetni.

Beszélgetni kezdtünk, jól éreztük magunkat együtt.

A következő alkalomra meginvitáltam magamhoz.
Főztem neki, filmet néztünk, majd megtörtént, amit szerettem volna… Megcsókoltam, és ő visszacsókolt.

Ő már nem volt kapcsolatban, én viszont még igen. Mégis megbeszéltük, hogy ennek ellenére megpróbáljuk titokban.

Minden tökéletes volt, rég nem voltam ilyen boldog.

Egyik pillanatról a másikra beleszerettem.

Elhagytam érte a párom, de elkövettem életem tán legnagyobb hibáját…

Összezavarodtam a hirtelen változásoktól, és visszamenekültem az exemhez. De nem voltam boldog, így újra szakítottam vele, majd kaptam még egy esélyt Enikőtől.

Sajnos már nem volt olyan mint rég, mert összetörtem a szívét és nem tudott bennem megbízni.

Én mindent, de mindent megtettem, hogy bebizonyítsam neki,

szeretem és csak ő kell nekem, de a bizalmat nehéz visszanyerni.

Olykor úgy éreztem, minden jól alakul, de mikor nem voltunk együtt, mindig csak veszekedtünk.

Végül  úgy döntöttem, mivel nagyon szeretem, elengedem, nem kínzom tovább, hátha mással boldogabb lehet. Csak így én nem vagyok az…

Talán egyszer minden seb beheged.

Csak ne fájna ennyire…

Azért írtam le a történetem, hogy tanuljatok belőle: ha megtaláljátok a szerelmet, ne hibázzatok, hanem engedjétek át magatokat neki. 

Krisztián

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük