Ma van a születésnapod! Bár találkozni nem tudtunk, de én már tavaly ilyenkor is, mikor megint meglepetés tortácskával vártál a saját szülinapomon, – és igen gyertya is volt – már akkor azt kívántam, ahogy elfújtam, hogy együtt öregedjünk meg.

3 éve vagyunk külön, ezalatt már minden is történt velünk, ismerkedtünk másokkal és egymással is. Talán most lettünk egymás igazi, legjobb barátai. Én szerelmes típus vagyok, te önmarcangoló. Annyira másként éltük meg ezt a pár évet és én is annyiszor próbáltam tovább lépni… annyiszor. De nem megy! Senki nem olyan, mint Te nekem. A mi szerelmünk valami eszméletlen volt.

Volt rengeteg gondunk és igen, már én sem vagyok az a huszonéves lány, akit anno tizenéve’ megismertél. De ahogy telnek az évek, minden alkalommal ugyanoda jutok.

Nem tudok Nélküled élni.

Minden vágyam az, hogy mikor már te sem élsz a gyerekeiddel, mikor már kirepültek a családi fészekből, talán eljön a mi időnk a kis vidéki házban. Együtt.

Addig is te vagy a legjobb barátom!

Te vagy az egyetlen férfi, akiben képes vagyok megbízni!

Te vagy, akinek pont olyan a humora van, mint nekem!

Te vagy, aki ismer és mégis szeret engem!

Én pedig csak csendben várom az évek múlását bízva abban, hogy van még remény, ott a mellkasod alatt, a szívedben a számomra még egyszer, most igazán: Míg a halál el nem választ!

Boldog Születésnapot neked!

Szofi

(kezdőkép:pexels)