Kezdődik a kartondobozos időszak: mit tegyünk a talált állatokkal?

Fájdalmasan gyakran előfordul, hogy elhagyott, elszökött állatot találnak valahol. Mit tehet ilyenkor a megtaláló, ha valóban segíteni szeretne?

Mivel tesszük a legjobbat annak az állatnak?

Hogyan nem hibázunk?

Vizsgáljuk meg, amennyiben lehetséges:

Megsérült? Sürgős orvosi kezelés szükséges lehet?

Ezután: van-e rajta bármi, ami az azonosítását szolgálhatja? Biléta, hám, nyakörv esetleg? A jeltelen nyakörv belső oldalát is vizsgáljuk meg, sokan oda írják az elérhetőséget.

Az állatorvos ingyen végez chipleolvasást, valamint egyes állatvédő szervek vagy önkéntesek is rendelkeznek leolvasó eszközzel, azonban érthető módon sajnos előfordulhat, hogy senki sem tud azonnal a rendelkezésünkre állni ebben. A chip leolvasása ráadásul szinte csak kutyák esetében kecsegtet némi reménnyel, hiszen macskák vagy egyéb háziállatok tekintetében az esélyünk arra, hogy az állatot chippel látták el, drasztikusan lecsökken. Sőt, még ha van is chip, közel sem biztos, hogy az regisztrálva is van… Az állatvédő szervek viszont hatalmas segítséget nyújthatnak a hirdetésben, keresésben: mindenképp érdemes hát felkeresnünk őket! 

 

Gondoskodjunk róla!

Az állat könnyen lehet kimerült, éhes… Fontos, hogy nagyon kis adagokban, szüneteket tartva ételt és vizet adjunk neki.
Legyen kellemes hőmérsékletű, védett helyen.

Jelezzük a helyi gyepmesteri telepnek és a közeli állatvédő szerveknél, hogy találtunk egy ilyen állatot, s kérdezzünk rá, nem keresi-e valaki. Hagyjunk pontos leírást és elérhetőséget!

Tehát ne vigyük el hozzájuk az állatot,

csak jelezzük, hogy megtaláltuk!

Több menhelyen is kérni szokták a lakosságot arra, hogy ne vigyenek ki hozzájuk talált állatot, ne ez legyen a megtaláló első reakciója. Bár ez tűnhet a felelős döntésnek, mégis: az első lépés a lakókörnyezetben való kutatás kell, hogy legyen. Kié lehet az állat? Hogyan juttatható haza? 

Sok gazda ellátja az állatát, de ha az elvész, akkor nem keresi az ilyen telepeken. Így az állatok nagy százaléka nem kerül vissza a gazdájához, de egyáltalán nem biztos az sem, hogy valaha is új gazdira lel.

Ha egy kis ideig sem tudsz vigyázni rá, és

az alábbi, összes lépést végigpróbáltad sikertelenül, és

végképp nincs semmi más választásod…

Lehetőleg csak akkor add le az állatot a gyepmesteri telepen.

Ha ezt kell tenned, akkor is bőven lehet, hogy rajtad múlik a siker: míg veled van, készíts fényképeket az állatról, így ezután is megtehetsz minden tőled telhetőt a gazdi kutatásában! Megesik, hogy regisztrálatlan chippel rendelkező kutya gazdáját a telepen nem tudják felkutatni, de egy fotó a közösségi oldalon gyorsan terjedve mégis sikert hoz, érdemes próbálkozni!

 

Miután jeleztük a talált állatot, ezt az utat érdemes követni:

 

Körbekérdezés

Kérdezzünk rá több helyen, tud-e valaki az állatról: szomszéd, postás, boltos, ismerős, barátnő, gyerek osztálytársa – bárki lehet az az egy, aki talán segíteni tud! Több iskolában, óvodában működik e-mail vagy közösségi csoport: gyors és kézenfekvő módja lehet ez is a keresésnek, hiszen legtöbbször azonos környéken élnek a csoporttagok. Kérhetünk megosztást is. Ezt, amint biztonságba helyeztük az állatot, megtehetjük: nem kerül sok időbe, mégis hatékony módszer lehet!

 

Ideiglenest keresni

Ha mi nem tudjuk gondját viselni, keressünk ideiglenes befogadót az állatnak, minél előbb!

 

Hirdetések, szórólap, plakátozás, rádió

Szólhatunk a helyi rádióadóknak, hirdethetünk a helyi lapban vagy készíthetünk plakátokat is a talált állatról – gyorsaságuk miatt a rádiókat kiemelten hasznos lehet bevonni. A környékbeli kisebb boltokban, állateledel üzletekben is érdemes lehet kitűzni szórólapokat. (Ha sikerrel jártunk, a plakátokat és hirdetéseket ne felejtsük el levenni, törölni!)

 

A közösségi háló ereje

Ha az eddigiekkel nem jártunk sikerrel (vagy várakozás közben) keressük fel azokat a közösségi hálón található csoportokat, melyek talált, elveszett állatokkal (is) foglalkoznak a közvetlen környékünkön, vagy országos hatáskörben. Kutyáknál a fajtamentő szervezeteknek is érdemes írni.

 

A kezdeti lépések után segíthet az is, ha a FB csoportokban, oldalakon

feltöltünk egy egyszerű, pontos, pár szavas leírást az állatról.

Ami mindenképp szerepeljen ebben:

  • Egy minél jobb minőségű fotó, amit akár a telefonunkkal is elkészíthetünk, a lényeg, hogy jól látszódjék rajta az állat (lehetőleg a feje s az egész teste is férjen bele a képbe. Jó lehet, ha álló helyzetben kapjuk le s van a képen bármi, amihez a méretét viszonyítani lehet).
  • A megtalálás pontos dátuma ÉS helyszíne (település, városrész stb.)
  • Az állat fajtája, becsült életkora, neme, egészségi állapota, külső jegyei: szőrének színe, hossza, mintázata… Bármi, amit fontosnak gondolhatunk a felismeréséhez!
  • pontos elérhetőség, ahol átvehető lehet: telefonszám, cím, név.

 

Fontos tehát:

  • Ha módunkban áll, ne vigyük egyből az állatot a gyepmesteri telepre, kövessük a lépéseket!

  • Ne a közösségi média legyen az első és egyetlen próbálkozásunk!

A ,,Találtam egy doboz édes kiscicát még reggel,szerintem most születtek, de csak este érek haza, szerintetek jól ellesznek addig a garázsban? Tettem ki nekik tejet!” –  jellegű posztok megírása, és a válaszok figyelgetése pont annyi időt vesz igénybe, mint amennyi időbe a helyes segítségnyújtás telne…

Ami megmenthetné az életüket.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük