Köszi mindent, de most már továbblépek… Nélküled!

Ahogy a Szirén című filmben elhangzott, “Erről szól az élet, hogy minden egyes reggel előtted a döntés: mindent megváltoztathatsz.”

A mai reggelem nekem is így kezdődött. Ahogy kinyitottam a szemem, hatalmas erő lett rajtam úrrá. Éreztem, ez az a nap, amikor képes leszek felállni és hátam mögött hagyva a sok rosszat, ma egyszerűen tovább sétálok.

Ez nem más tehát, mint egy búcsúlevél. Búcsúzom tőled régi életem, régi szerelmem, régi barátaim, végre begyógyítom a múlt fájó sebeit. Rájöttem, hogy életemet csak én irányítom, csak én segíthetek magamnak és csak én vagyok, aki változást hozhat szürke hétköznapjaimba.

Nyilván ezt csak neked köszönhetem. Neked, aki határokat nem ismerve, tudatlanul és önző módon megszerezted a szívem, engedted, hogy melletted önmagam legyek és biztonságban érezzem magam, engedted, hogy úgy nézzek rád, ahogy soha senkire, hogy szeresselek, úgy ahogy még soha senkit. Mindezt úgy, hogy pontosan tudtad mi lesz a fejezetünk vége. Hiszen ezt a fejezetet te írtad. Írhattad volna úgy is, hogy ezzel engem megvédj. Engem, aki úgy bízott benned, mint még soha senkiben, aki a legféltettebb titkait is megosztotta veled. De nem így tetted.

Úgy húztad a tolladat  üres papírunkon, hogy az neked jó legyen.

 Most viszont egy olyan határt léptél át, ahonnan nincs visszaút. De tudod, már nem haragszom rád. Sok dolgot tanultam tőled. De a legfontosabb, amit megtanítottál nekem, hogy az elmúlás az élet velejárója. Semmi sem tart örökké. Így ma az utánad való reménytelen sóvárgásnak is vége.

Te feltetted a pontot az i-re, én pedig elfogadom, felállok és tovább sétálok. Nélküled.

Eszter

(kezdőkép: pexels)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük