Legyek pökhendi? Lágyszívű? Vagy zúzzam atomjaira a kócerájt?

„Ha ezt leírom és elküldöm a tulajnak, holnap tuti utcára tesznek, de legalább én is okozok kis izgalmat a partiarcoknak…”

Ez volt az első gondolatom rendhagyó ötletemre, amihez bizarr ösvényeken vezetett az út.

Kezdem az elején.

Nemzetközi cég szállítmányozási részlegére kerestek több idegen nyelvet jól beszélő, energikus, proaktív kollégát. Pályáztam. Sikerült.

Pár nap után már önelégült fejjel jártam munkatársaim között, roppant büszke voltam arra, hogy a szállítmányozási részlegen csak én beszélek idegen nyelveket.

Megkérdezhettem volna magamtól: miképp működhet így a részleg?
De az én fellengzős énem inkább a mellét verte, gondolkodás helyett.

Hamarosan gyakorlattá vált huszonnégy órás elérhetőségem és a „majd a Heni megoldja”-szindróma.

Kivagyiságom tetőfokára hágott, lelki szemeim előtt láttam az Év Dolgozója rendfokozatomat. Nettó húszezerrel többért, mint a minimálbér. Yeah. OMG. LOL. (Mondtam, hogy beszélek idegen nyelveket.)

Itt megint meg illet volna kérdeznem magamtól: miképp működik az ember?
Oh, de az én ábrándjaim inkább az ötezer forintos tizenharmadik havi ajándék-ebédjegy körül forogtak, gondolkodás helyett.

A céges karácsonyi bulin (munkaidőben szervezték) ültem az íróasztalomnál.

Bal fülemre vállammal szorítottam a vezetékes telefont, jobb fülemen mobiltelefon lógott és szabad bal kezemmel emailt pötyögtem. Mindegyik eszközön munkával kapcsolatos, három különböző ügyet intéztem.

Eközben az ebédlőben eszem-iszom, vidám csevej.

„Mindjárt itt van a Jézuska” – győzködtem fáradt, fennhéjázó énemet. És ebben a pillanatban agyamba szökött: „Talán valaki észreveszi, hogy nem vagyok jelen a bulin”.

Nem vették észre.

Végre tódulni kezdtek a kérdéseim: Munkamániás pökhendi paraszt vagyok, vagy szimplán idióta naiv?

Eszembe jutott, amit idejövetelemkor az egyik kolléga mondott: Reméljük, te nem lépsz le három hét után.

Aztán eszembe jutott az eset, amikor egy másik kolléga délelőtt kilenctől tízig aludt forgószékében, mire a  főnök azt mondta: ez a magas vérnyomására szedett gyógyszer mellékhatása, nem tehet róla, csináljam meg az ő munkáját is. Együttérző voltam.

Aztán persze ugyanez a kolléga adta ki a szabadságom alatt egyik ügyfélnek a privát számomat, mert „majd a Heni megoldja.”

Jézuska! Lécci felelj:

Legyek lágyszívű, vagy zúzzam atomjaira a kócerájt?

OMG zúzni akart.

Dear Mr. Tulajdonosnak küldtem karácsonyi üdvözletet:

„Részlegünkön négyen vagyunk, de hárman nem beszélik a munkanyelvet. Ön szerint a Google Translate elég hiteles fordító nemzetközi reklamációkezelésben? Én abban a kiváltságos helyzetben vagyok, hogy nincs munkaköri leírásom. Viszont karácsonyra kapok ötezer forint ebédjegyet és ez motivál abban, hogy bölcsész végzettséggel előkészítsem a könyvelést. Boldog Ünnepeket!”

Mielőtt a Send-re kattintottam, felrémlett szürkeállományomban, hogy holnap tuti utcára tesznek, de legalább én is okozok kis izgalmat a partiarcoknak.

Aztán gugliztam egy ügyvédet…

Ügyvéd adott pár tanácsot. Például: jegyzeteljem ki céges telefonom alapján az összes, munkaszerződésben rögzített munkaidőn túli üzleti hívásomat és levelezésemet, amelyek bizonyítékok a ki nem fizetett túlórákra. „Tapasztalatból mondom – fűzte hozzá-, hogy a munkáltatók jobban félnek a munkaügyi perektől mint a munkavállalók.”

– Utánajárok. Majd jelentkezem – üzente vissza Mr. Tulajdonos.

WTF??? Azért itt már kezdtem James Blondinának érezni magamat.

Ünnepi jókívánságaim másnapján hívatott a magyar főnök:

– Henrietta! A következő ajánlatunk lenne Önnek. Hat hónapig még munkaviszonyban tartjuk. Kapja a fizetését, de felmentjük a munkavégzés alól. Továbbá kap hat hónap munkabérnek megfelelő jutalmat. Amennyiben ez Önnek is megfelel, kérem írja alá a közös megegyezésről szóló felmondást. Van egy olyan pontja, hogy a későbbiekben nem él anyagi követeléssel a céggel szemben.
Aláírtam. Oh bakker, nem tudtam megállni, hogy ne mondjam: – Végül is, ti kerestetek proaktív kollégát…

Ügyvéd tízezret kért. Három hét múlva új munkahelyen dolgoztam. Jogilag nincs akadálya annak, hogy egyszerre két munkaviszonya legyen a munkavállalónak két különböző munkáltatónál.

Ahogy nézem az élet alakulását, akár mély depresszióba is zuhanhatnék.
De inkább arra gondolok, hogy nem aggódnék egy, a valóságban is kitörő Zombiapokalipszis miatt, mert egyetlen apró szellentésemtől virágba borulna a világ…

Véhá

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.