Levél, csak úgy

Majd írok neked levelet…

Bizonyára nagyon meg fogsz lepődni, ha megérkezik. Gondolom ezer éve nem kaptál kézzel írott levelet.

A billentyűk helyett tollat fogok a kezembe és próbálom elővarázsolni a gyöngybetűimet, tudod, amit mindig annyira dicsértél, és ezer közül is felismertél.
Képzeld, találtam levélpapírt is, ott volt a dobozban, a féltve őrzött dolgaim között, ott, ahol a Tőled kapott, szalaggal átkötött leveleket és képeslapokat őrizgetem.

Emlékszel?

Mennyire vártuk a választ! Lestük a postást. Ünnepnek számított, ha levelet kaptunk. Örömmel válaszoltunk,  aztán jött újból az izgalmas várakozás…

Most ülök az asztalnál, és egy régi-új helyzetben találom magam.  Ami akkor természetes volt, manapság kuriózum.

Hirtelen nem is tudom, miként fogjak neki…

Remélem jól vagy… Én is megvagyok…
Magam előtt látom az arcod, azt a meglepődést! A számlák és szórólapok közt egy igazi levél!

Egész jól belejöttem, csak úgy dőlnek a szavak. Jó sokat kell majd olvasnod, remélem nem bánod!
Elképzelem, ahogy mosolyogsz, és minimum kétszer elolvasod… Hát, már ezért megéri!

Lassan zárom soraim, kívánom, hogy levelem a legjobb egészségben találjon Téged.

Várom válaszod!

U.I.: Lepj meg!

Edit

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.