Nehéz mostanában olyan filmről hallani, amit az egész mozirajongó világ nagyon vár. Márpedig Quentin Tarantino új filmjével ez történt.
Nem feltétlenül rajongok azokért a dolgokért, amiket felkapnak és sztárolnak, de azért Tarantino más… Beadtam a derekam a férjemnek most is, bár a film közel 3 órás. De ugye ennél a rendezőnél nem ritka az ilyesmi.
Nem olvastam előtte róla semmit, nem is szoktam soha, pont azért, nehogy elvigyen mások véleménye. Szeretem magam kialakítani a véleményemet mindenről.
És állítólag a rendező külön azt kérte, hogy aki megnézi, ne rontsa el másoknak az élményt,
ne spoilerezzen, azaz ne árulja el a végkifejletet.
A szereplőgárda már magában kecsegtető volt, hiszen minden nő vagy Brad Pittért vagy Leonardo DiCaprioért odavan, nem?
Na szóval: egy nagyobb popcornt és üdítőt magunkhoz véve felkészültünk a maratoni filmnézésre.
A film 1969-ben játszódik, a híres Woodstocki Fesztivál előtt nem sokkal, aminek egyébként nemrég volt az 50. évfordulója. És persze még előtte az augusztus 9-ei mészárlás gyásznapja is.
A szereplők között pedig ott van Roman Polanski és néhai felesége, Sharon Tate, akit a Manson-gyilkosságok egyik áldozata volt.
Kulcsfigurák még azok hippik is, akik George Spahn ranch-én laktak. 80 évesen és vakon George megengedte a Manson családnak, hogy ingyen béreljék a területet, cserébe segítettek a lovas üzletében.
DiCaprio az egyik főszereplő, aki Rick Daltont, a középszerű tévés színészt alakítja, illetve Brad Pitt, aki pedig Cliff Bootht az ő dublőrét, kaszkadőrét és mindenesét játssza.
De feltűnik Al Pacino és Kurt Russel is egy-egy jelenet erejéig, szóval nem aprózta el a felhozatalt Tarantino most sem.
Amíg vártam a cselekmény alakulására, figyeltem a színészek játékát. És meg kell mondanom, zseniálisan alakították a rájuk osztott szerepeket. Úgy, hogy a méltán híres Leonak egy középszerű, az elmúlástól és feledésbe merüléstől félő színészt kell megformálnia. Fura lehetett neki, az biztos.
Bradet meg elnéztem, hogy ugyan már nem mai csirke (és ez látszik is rajta), mégis egy sármos pasi, akinek remekül áll a laza kaszkadőr szerep. És bár ő is másodhegedűs a középszerű Rick mellett, mégis odáig van érte mindenki.
Mivel tudjuk Tarantino-ról, hogy képes a cselekményt elhúzni, ezzel a pattanásig feszíteni a húrt,
mielőtt bekövetkezik a katarzis, ezért türelmesen vártam.
Eltelt közel 2 óra és nem jutottam közelebb a megoldáshoz. A férjem mellettem időnként elbóbiskolt, de egy idő után már nem is bökdöstem meg, mert sokról nem maradt le…
De mivel Quentin olyan szépen kérte, nem mondom el azt a katarzist, amit éreztem az utolsó 15-20 percben. De az arcomról először az ijedelem, majd a döbbenet, végül a cinikus vigyor volt leolvasható.
Tényleg azt javaslom mindenkinek, nézze meg a filmet és alkosson maga véleményt.
Mert egy biztos: Tarantino elérte azt, hogy erről a filmről aki megnézte, az beszélni fog!
És ugye ahogy ígérte a rendező, 10 filmet fog csinálni és utána visszavonul, kész az életműve. Na, ez volt a 9.
Én pedig várom a 10.-et, mert számomra így nem érhet véget a Tarantino-sorozat!
