You are currently viewing Megszokás vagy új szerelem? Választottam

Megszokás vagy új szerelem? Választottam

  • Olvasási idő:olvasási idő: 3 perc
  • Bejegyzés kategória:#egyésmás
  • Ezen hozzászólások közzététele: 1 hozzászólás

Akkor léptél be az életembe, amikor először mertem őszinte lenni a tükörképemhez: ,,boldogtalan vagyok” suttogtam olyan halkan, hogy még én se halljam.

De hiába igyekeztem az üveggömbünket fényesíteni, a benne lakó emberek attól még szomorúak maradtak.

Az arany karikagyűrű csillogása az ujjamon sem tudta feledtetni velem, hogy magányos vagyok.

Egyedül a gyermekeimmel tudtam őszintén nevetni, de

a nő bennem haldokolni kezdett.

És a semmiből egyszer csak megérkeztél te.

Online beszélgettünk. Éjszakákon, napokon át.  Egy idő után veled keltem, veled feküdtem. Te voltál az első és az utolsó gondolatom.

Észrevétlenül te lettél a legfontosabb férfi az életemben, kiszorítva azt, akinek a gyűrűje az ujjamon csillogott.

Olyan udvarias és kedves voltál. Tudtad mit akarok hallani, tévedhetetlenül. És soha, de soha nem faggattál, csak örültél nekem.

,,Találkozni akarok veled.”
Egy őszi reggelen kaptam tőled az emailt, melyben ez állt, én meg boldogságomban körbetáncoltam a szobát.

És aztán ott voltál.

Annyi üzenet után ott álltál előttem,  én pedig levegőt is elfelejtettem venni,

annyira elvarázsolt a személyed.

A varázslat a nap végéig tartott.

Miközben a kávéház ablakából a közeli játszótéren ugrándozó gyerekeket néztem, döntést hoztam.

– Véget kell ennek vetni! – mondtam ki.
– Hiszen még annyi mindent csinálhatnánk együtt… – mondtad, de a mondat vége valahogy elhalt a levegőben.

Hazafelé bandukolva vettem egy üveg bort, és elhatároztam, hogy kiiszlak magamból.
De nem sikerült.
Ráborultam az asztallapra és zokogtam.

– Mi a baj? Nem tudsz aludni? – a férjem kérdése hallatán az összes indulatom és bánatom kifakadt belőlem.
– Szeretsz te engem?
– Persze, hogy szeretlek. Gyere aludni, reggel iskolába kell vinned a gyerekeket!

Persze, szeret! Akkor miért nem vesz észre semmit?

Kiittam az utolsó korty bort a pohárból, lemostam az arcomat és felmentem a hálószobába. Befeküdtem a férjem mellé, hallgattam egyenletes légzését és gyűlöltem az egész életemet.

Azóta nem beszéltünk, nem találkoztunk.

Egyetlen üzenet jött már csak tőled: ,,Te vagy az Igazi!”

Nem tudom, hogyan bírtam ki, hogy nem válaszoltam.

Azóta is gondolok rád. Elképzelem, mi lett volna, ha máshogy döntök. Jobb lenne? Működött volna?

Sosem tudom meg.

Lili

(kezdőkép: Unsplash)

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Ehhez a bejegyzéshez egy hozzászólás érkezett.

Vélemény, hozzászólás?