Menni vagy maradni?

Tudod, milyen érzés lemondani valamiről, amit nagyon akartál?

Megharcolni a szíveddel, csak azért, mert nem megy?

Belátni, hogy eljött az a pont, amikor

– bár megszakad a szíved –

nincs már többé keresnivalód ott?

Kapcsolatok százai működnek kompromisszumokkal, de néha kevés egyszerűen kiegyezni a másik hibájával.

Kevés elfogadni és próbálni megfelelni,

mert elvész a varázslat az erőlködéssel és a lemondással.

Reménykedhetsz, hogy egy nap talán más lesz, hihetsz abban (ha vége is), hogy egy nap visszataláltok egymáshoz, ha már készen álltok rá.

Hinni és remélni egészséges, viszont elkerülhetetlen a lemondás fájdalma.

Amikor lépsz egyet egy teljesen más irányba.

Egyedül leszel, talán csinálsz butaságokat, meggondolatlan, érzékeny és csalódott leszel.

De nem elég eldönteni valamit, ki is kell állni mellette.

Mindenkinek magáért kell élnie az életét, elengedve azokat a dolgokat, amik hátráltatják.

A magány fájdalma kísérhet az úton, de az már a saját utad lesz, nem egy fejezet, amiből képtelen vagy kilábalni .

Ha valami sok próbálkozás után sem megy,

elég önzőnek kell lenni ahhoz, hogy magunkat válasszuk.

Magunkat, mert hiába a könnyek és az idő, nem oldják meg helyettünk a gondokat.  Nem változtathatjuk meg kedvünkre a másikat.

Feladni nem gyengeség, sőt, néha több erő kell hozzá, mint ha kitartanánk,

mert saját magunkról is lemondunk kicsit.

Kudarcot szenvedünk, amiben természetesen a másik fél is veszít, de ez nem könnyíti meg az elkerülhetetlen változást.

Fuderer Dalma

2 thoughts on “Menni vagy maradni?

  1. Nagyon bölcsnek hangzik, bár megelni nem ilyen.
    Én azt tartom erőnek ha nem szalad el és szembenez a problémával.
    Persze ehhez két ember kell és pont hogy nem önzőnek lenni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük