Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit megcsalt a párja. Sok barátommal, ismerősömmel beszélgetve rá kellett jönnöm, hogy minden harmadik ember átéli ezt.
Számomra elfogadhatatlan, hogyha nem megy valami nem megjavítjuk, hanem eldobjuk. A használati tárgyakat, és sajnos a kapcsolatokat is.
Miért nem fontos a mai világban a tisztelet, a hűség, és a kommunikáció?
Szeretőnek lenni elfogadott?
Felfordul tőle a gyomrom…
Nap, mint nap szembesülünk azzal, hogy a mai 30-40 közötti férfiak egy része – tisztelet a kivételnek – folyamatosan kitekintési, flörtölési lehetőséget keres, s bizonyára sok nő sem kivétel.
Igen, így jártam én is…
Pedig az elmúlt években azt éreztem, hogy végre minden sínen van, és igazán boldog, elégedett vagyok. Lakás, esküvő, család, újra éreztem, hogy beleszerettem a férjembe.
Csodaországból a földre pottyantam…
Éreztem, hogy valami nincs rendben. Kértem, mondja el, beszéljük meg! Aztán kimondta, amit tudtam, szeretője van… De biztosított róla, hogy vége és nem jelentett semmit!
Én pedig hittem, mert hinni akartam, hogy majdnem 10 év többet jelent.
De hazudott, s a hazugságainak hálója végül mindent beborított.
Miért? Miért történt mindez?
Sokáig magamban is kerestem a hibát, de rájöttem erre nincs mentsége senkinek!
Mert a döntés mindenkinek a sajátja.
Akár jó, akár rossz.
VH
