Ismét egy örökzöld filmet hoztam, amelyből három rész is készült. Eltaláltad, ez a Bridget Jones naplója.
Megint vissza a kétezres évek elejére. Joggal kérdezhetnétek, hogy én csak ilyen filmeket ismerek?
A válaszom, nem, nem csak ilyeneket ismerek, de úgy gondolom, ezeket mind imádtuk. Ugye, nem tévedek?
És miért is szerettük annyira Bridget Jonest, aki olyan, mint „egy diszlexiás aggszűz, füstöl, mint a kémény, iszik, mint a gödény és úgy öltözik, mint az anyja”?
Valószínűleg azért, mert már mind voltunk abban az életszakaszban, melyet a film bemutatni kíván… Átérezzük főhősünk szánalmasnak vélt helyzetét.
A most következő idézetek mind olyanok, melyek lényegét már átéltük mi is, nem igaz?!
,,Ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz.”
„A harmadik x-en túl, kontrollálni tudom, mennyit iszom.”
„Keringj, sugározd az IQ-t!”
„Ez több, mint futó kufirc: a mini szabi igazi szerelmet jelent.”
„Egyvalami rosszabb egy önelégült házaspárnál… Sok önelégült házaspár!”
„Nem hazardírozom végig az életemet olyasvalakivel, aki nem egész biztos.”
„Az alkalom határozottan megköveteli a pici bugyit!”
Igen.
Valószínűleg mindannyian voltunk már Bridget bőrében, s mindannyian ugyanarra vágyunk, amit ő a filmben megkapott:
Arra, hogy minden bénaságunk ellenére végül legyen valaki,
aki úgy szeret bennünket, ahogy vagyunk!
Egy férfi, aki bebizonyítja, hogy a jófiúk is tudnak ,,úgy” csókolni!
