Úgysem arra emlékszem majd.
Soha nem az ajándék volt fontos, hanem te…
A mosoly, amikor megláttál. A séta, ahol kezemet fogtad. A hangod, ahogy nyugtattál, a takaró, amit rám terítettél…
Az érzés, ahogy átöleltél. Ahogy nevettél, ahogy beszéltél hozzám, figyeltél rám…
Az idő, ami megmarad:
amit velem töltesz, csak velem!
Az kell, amit teszel, ahogy figyelsz… Amikor igazi társam vagy.
Az is kell, amikor gyenge vagy. Amikor mellettem meg tudsz nyílni, úgy, ahogy másnak nem.
Amikor nem ragyogsz, nem vagy erős, csak egy ember…
Csak ennyi kell, semmi más!
Gondok mindig lesznek.
De amíg mi ketten együtt vagyunk,
semmi más nem számít!
Clara
