Nem akarok ,,csakanya” lenni – anyák, akik álmodtak egy világot és vállalkozni kezdtek

Mikor terhes lettem a kisfiammal, úgy jöttem el a munkahelyemről, hogy tudtam, számomra oda nemigen van visszaút.

Bár fogalmam sem volt, mit fogok majd csinálni, azt gondoltam, 2 év alatt kitalálom.

Végül mindenféle csodás fordulat, szerencse és nagyon kemény munka árán vállalkozó lettem, így az én életem gyerekek mellett is egyenesbe ért.
Anya vagyok és dolgozó nő, méghozzá olyan munkával amit gyerekek mellett is csinálhatok. Nem sétagalopp, nem könnyű menet, de minden perce megéri.

Álmodtam egy világot magamnak, mertem ugrani és mára elmondhatom:

megvan mindenem, amit akartam magamnak.

Van a facebook-on egy csoport , a Mompreneurs – magyar vállalkozó anyukák csoportja, ahol rengeteg merész, vagány, elszánt anyuka gyűlt össze, hogy egymást is segítve haladhassanak a saját, megálmodott útjukon. Ebből a csoportból kértem meg néhány anyukát, meséljék el:

ők miért és hogyan

kezdtek neki a saját vállalkozásuknak. 

 

Tizenöt évvel ezelőtt lettem először édesanya. – meséli Barbi. – Azóta meg még négyszer. De közben soha egy pillanatra nem szűntem meg önmagam lenni. Tudattalanul nem.
A tudatos megélés sokkal keményebb dió volt, bevallani, hogy a gyerekeimen túl is van élet. Sokáig rejtőzködtem, elbújtam mögéjük a gyerekszobákba. A gyerekeim azonban napról-napra nagyobbak lettek, a korábban biztos mankót jelentő tér pedig összezsugorodott.
Kezdeni kellett valamit magammal, hogy az életfeladatként kapott anyaságot ne teherként éljem meg, hanem a lehető legnagyobb örömmel, teljes emberként. Ehhez pedig vállalni kellett önmagamat, az írni szerető embert.
Így született a Mom With Five blog, amely kitölti azt a teret, ahonnan a tevékeny anyaság már visszahúzódott. Megírom, leírom, kiírom, amit az anyaságtól kapok és remélem, hogy ezzel nemcsak önmagamon segítek.

 

Azt éreztem, hogy nem tudok már 8 (inkább 12) órába bemenni a nagyon jól fizető vezető multis állásomhoz – meséli Vera. – Értéket kellett adnom. Megváltoztam a két gyermekem után, de szerintem minden anya átesik egy ilyen újra-önértékelésen. Kutattam, hogy engem mi érdekel, és maradtam a marketing vonalon, amit azóta is szerelemből csinálok. Csináltam egy oldalt, ahol baba-mama kézműves anyukákat fogok össze, ez a Picivilág.

 

Az én világom az evés és a fogyás körül forgott. – meséli Andrea. – Fantasztikus szakmám van, pszichológus vagyok, krízis specializációval. A munkámat is imádtam, nehéz helyzetű embereken segítettem. Aztán anyuka lettem, és nagyon elhíztam, mondhatnám szebben is, de ha egyszer ez az igazság. Így indult a kutatás, mi van a túlevés, az érzelmi evés lelki hátterében. Először csak én változtam, aztán egyre több embernek segítettem. Mindeközben sorra születtek a gyermekeim és már megtehetném, hogy ne dolgozzak, csak főállásban anya legyek. De az evés lelki hátteréről beszélni a vállalkozásomban nekem ajándék és nem munka, ha pedig segítek megtalálni valakinek a kulcsot a saját túlevéséhez, az igazi boldogsággal tölt el. Imádom a gyerekeim, imádom a családom és imádom, hogy egy hihetetlenül izgalmas kaland tölti ki a hétköznapjaimat.

Nőnek lenni jó! #JoLeszek #leskovicsandrea #pszichologia #túlevés #tudatostaplalkozas

A post shared by Andi (@leskovicsandrea) on


Mint mindenki, én is a saját magam ura szerettem volna lenni, így mikor adódott az alkalom, a két gyerekem után belevágtam a vállalkozásba.
 – mondja Anett. – Bizonyítani akartam és akarok is a mai napig, hogy igenis megtudom csinálni egyedül és mindemelett segíteni is akartam az anyukáknak kicsit egyszerűbbé tenni a hétköznapokat, pár termékkel. Összetettem az anyukák ,,főbb” feladatait egy oldalra, a babákat és a háztartást. Elérhetően, praktikusan és olcsón. Így jött létre a webàruházam.
Életemben először valamiben teljesen biztos voltam. Miért ne menne? Ha nem próbálom meg, bántam volna és nem lett volna több lehetőségem. Feszegetem a határaimat, és ha megbotlok, okulok belőle és igyekszem átugrani a következő bukkanót.

Még pocakosan találtam egy karkötőt a földön… Szentek voltak rajta. Végig rajtam volt, csak akkor vettem le, amikor megszületett a kislányom, és addigra az összes Szent lepotyogott róla. Fél évvel később megtaláltam és megjavítottam, de nem a Szenteket tettem vissza, hanem Vanilla képeit. – meséli Szilvia, az Artmami megálmodója – Anyukám meglátta, neki is rögtön kellett, aztán az anyósomnak, a férjemnek, a barátoknak… A barátok barátainak… Azon kaptam magam, hogy ömlenek hozzám a babafotók és már nem is ismerem azokat az embereket, akik megkeresnek. Most már kb. két és fél éve tart ez a furcsa álom. Nem én választottam a vállalkozói létet, ő választott engem, amiért nagyon hálás vagyok. Anya vagyok és úgy dolgozom, hogy nem kell lemondanom egy percről sem, amit a kislányommal tölthetek, hisz a munkára ott az egész éjszaka.

 

Az én gyerekem  másfél éves volt, mikor eljött számomra is a nem akarok ‘csak anya’ lenni többé érzés. Tulajdonképpen megelégedtem volna egy egyszerű, négy órás állással is, de nem találtam olyat, ami minden szempontból tökéletes lett volna, így fordultam a vállalkozás lehetősége felé. – mondja Brigitta. – Nagy szerencsém volt, hogy megtaláltam erre a megfelelő terepet, egy tíz éve üzemen kívüli sóbarlangot, amit a férjem segítségével és támogatásával kibéreltem. Azóta folyamatosan építgetem, szépítgetem. Októberben nyitotta meg a kapuit a Sóska Sóbarlang, ami a legmagasabb egészségügyi elvárásoknak is megfelel, és mind berendezésében, mind a mögötte lévő mentalitásban teljesen baba- és gyermekbarát, de természetesen minden korosztályt szívesen látunk!

 

Két éve működtetem a kulturgyerek.hu webáruházat. A lányom 5, a fiam másfél éves volt, amikor beindítottam a vállalkozást. – meséli Szilvia. – Hogy miért is ez lett? Imádom a kultúrát! Írok felnőtteknek is színi-, és könyvkritikákat, a gyerekes témák a Kultúrgyerek blog oldalán is megjelennek. És ez nem csak egy webáruház. Olyan hellyé szeretném tenni, ahol a könyv illatán kívül minden megtalálható. Képek, leírások és minden fronton segítek, ajánlok, ha kérik. Ezt szeretem a legjobban. És azt, hogy pont emiatt nagyon sok a visszatérő vásárlóm. Csak olyan könyveket árulok, amiket ismerek, elolvastam, belenéztem, tudom miről szól, milyen az illusztráció. Ettől érzem hitelesnek a vállalkozásomat.  Nekem a könyvek a szenvedélyem, odavagyok, hogy a raktáramban könyvillat van és imádom, amit csinálok.

 

Hiába voltam a csúcson, úgy éreztem, nem vagyok helyemen. – meséli Andrea. – Sem a média/multi világban, sem emberileg. Nagy lépés volt egy sokszámjegyű fix fizetést otthagyni, és tényleg a nulláról indítani a vállalkozásomat. Voltak nagyon nehéz időszakok, de sosem bántam meg. Most szépség-, és masszázsterapeuta, Access Bars facilitátor® vagyok. Filozófiám holisztikus szemléletű, úgy gondolom, a testünk/bőrünk nem egy különálló egység, az egész szervezetet figyelembe kell venni annak kezelésekor. Amikor egy stresszes alkalmazott fekszik a kezeim között, annyira tudom, mire van szüksége! Mertem önmagam lenni, nem akartam a pozícióm szabta keretek között élni a magánéletem, és most már kerek a világ.

 

Sosem gondoltam, hogy vállalkozó leszek. Szépen ívelő karrierem volt, 10+ évet húztam le a multi világában, sikeres voltam, szerettem. – meséli  Eszter. – A lányom egy éves volt, amikor visszamentem dolgozni​ a korábbi felsővezetői pozíciómba, ahol vártak: még a részmunkaidőt is meg tudtuk oldani. Mégsem éreztem már ugyanazt a motivációt, mint előtte, így szépen lassan megfogant bennem egy saját vállalkozás ötlete. Egy év után a munkahelyemen felmondtam, és elindítottam a babyberry webáruházat. Úgy éreztem, ebben kiteljesedem. Néhány hónappal később jött a második vállalkozásom ötlete, és amikor megszerveztem az első Pici Piacot, már terhes voltam a kisfiammal. Életünk folytonos logisztika volt, én loholtam a feladataim után, perceket csentem el, hogy haladjak, de rendszerint alvásidőben dolgoztam. Napközben sosem pihentem. Néha hiányzott az én-idő, a kikapcsolódás, a korábbi érzés, hogy nincs semmi dolgom. De sosem bántam meg a döntésem, éreztem, ez az én utam.  És így még a harmadik kis vállalkozásom is belefért az időmbe: tavaly megnyitottam a babyberry és barátai showroomot. Egyelőre további vállalkozást nem tervezek – bár soha ne mondd, hogy soha!

 

Mindig is saját iskolában, tanításban gondolkodtam.  – mondta el Szilvi. – Ez a vágy egyre erősebb lett gyermekeim megszületésekor. Imádok kézzel alkotni, rajzolni, festeni varrni. Szeretek emberekkel foglalkozni. Úgy érzem, hogy teljesebb, gazdagabb és színesebb az életem, ha taníthatok, oktathatok. Fantasztikus, mikor tudásom legjavát átadhatom tanulóimnak! Gyermekeim, tanítványaim folyamatos inspirációim életemnek. Ezért hoztam létre a Budai Alkotóműhelyt, ahol varrunk, tervezünk, rajzolunk a tanfolyamokon.

 

2007-ben egy kollégám – egy pályakezdő srác – kérdezte, hogy nem gondoltam-e saját cég alapítására (akkor mentem vissza dolgozni hét év gyes után). – meséli Erika – Mondtam, hogy á, dehogy, én alkalmazott típus vagyok. Következő évben létrehoztunk egy kft-t, aminek 2010 óta egyedüli tulajdonosa vagyok. Az első időben éjszaka és hétvégén dolgoztam, a szabadságom alatt pedig vittem magammal a lányomat a tárgyalásra, aki végighányta az éjszakát és nem akart a mamával maradni. 2009-ben már két 20 M Ft-os szerződésünk volt, ami számomra maga volt a csoda. 2015 óta új üzletág, hogy a vállalkozásról gondolkozó nőket segítek 6 napos tréningekkel, pont a saját tapasztalatok alapján, merthogy anyaként vállalkozni egészen speciális szempontokat is jelent, amire szintén tekintettel kell lenni az indításkor.

 

5 év anyaság és két gyerkőc után tettlegességgé erősödött bennem, hogy segítsek a kezdőbb Anyukáknak. Kétgyermekes anyaként látom, hogy mennyi babás, kisgyermekes család küszködik az első években az új helyzettel, váratlan szitukkal, illetve a kimerültség és felelősség miatti extra feszkóval. – mondja el Judit. –  Így a Heim Pál Gyermekkórházzal, dúlával, hordozási tanácsadóval, gyógytornásszal, és több tucat, már rutinos anyuka tapasztalatait összegyűjtve összeállítottunk (ingyenesen letölthető anyagon felül) egy olyan komplex Anyakurzust, ami mindent lefed a gyermekbetegségektől kezdve a védőoltásokon és tévhitek tisztázásán át a gyermekápolásig, a hét év alatti csemetéknél. Erre született a FamiLián Családtámasz és interaktív előadásaink.

 

A Judittoo közel két éve létezik, amikor is a korábban – kisebb-nagyobb megszakításokkal tíz évig – újságíróként dolgozó, kétgyermekes anyuka gondolt egy nagyot, és egy textiljáték-készítő tanfolyamot követően varrni kezdett. – meséli Judit.-  Akkoriban még persze nem tudtam, pontosan mit szeretnék, és kellett hozzá néhány vargabetű, míg azt hiszem, megtaláltam az irányt.
Amit biztosan tudtam, az az volt, hogy a családommal szeretnék lenni, minél többet. Úgy éreztem, a két dolog nem fér meg egymással. Én legalábbis képtelen voltam még gondolatban is összeegyeztetni a napilapos szerkesztőségi munkát egy számomra elfogadható, teljes értékű családi élettel.
Ez adta a kezdeti lökést, s így kelt életre az egyszemélyes kis vállalkozás, beváltva a hozzá fűzött kezdeti kis reményeket.

 

5 gyermekem van. A vállalkozásomat egy éve kezdtem, a férjem elköltözésével és a válásommal egyidőben, előbb félállásban, majd 2018 január óta főállásúként. – meséli Hajnalka. – Online kommunikációval, újságírással, tudatos internethasználat-oktatással, digitális intelligencia-fejlesztéssel foglalkozom, főleg szülők, tinik, pedagógusok részére.
Azért kezdtem vállalkozni, mert ez egy szabad, rugalmas, fejlődést jelentő megoldás. A gyereknevelés, és a mellette végzett munkáim mindig is vállalkozói készségeket igényeltek, egy átlagos napon is rengeteg problémamegoldó képességre, rugalmasságra, feladatmenedzselésre, konfliktuskezelésre, logisztikára volt (és van) szükség. Ez a forma kölcsönösen segíti a magánéleti és munkabeli előrejutásomat.
Szerintem a távmunka, az e-tanulás is azt szolgálja, ami a legjobb az életben, hogy a megélhetésünk mellett több időnk legyen a szeretteinkre.

 

Az első Borist a kislányomnak készítettem egy anyukámtól kapott plüss anyagból. És, mivel tömőanyagom nem volt, azokkal a zoknikkal tömtem ki, melyeknek nem volt meg a párja. – meséli Anett. – Az első Boris születése és az első prototípus között majdnem egy év telt el. Akkor még nem nagyon gondolkodtam abban, hogy vállalkozni szeretnék. Aztán egy barátnőm látta meg nálam Sára zoknival kitömött maciját és mondta, hogy szeretne egy ilyet vinni egy baba-buliba. Megcsináltam. Utána egyre több érdeklődő keresett meg. Ekkor szántam rá magam, hogy fejlesztem Borist. Pontosabb, precízebb lett a forma. Funkciója is lett. Öleléshez, autóspárnaként lehet használni. A szemei pedig a látásfejlődéshez lettek alakítva, mivel a gyermek először a nagy, utána a kicsi dolgokra fókuszál. A vállalkozás azért jó, mert szabad vagyok. Én döntöm el, mikor mit csinálok. Mikor fér bele, hogy lazítok, mikor kell nagyon meghúzni a munkát. Nekem is meg kellett tanulni az elején, hogy megtaláljam az egészséges arányt. Az első fél évem abban telt, hogy dolgoztam és dolgoztam. Volt, amikor alig aludtam, majd kidőltem hetekre. Most próbálok ugyanannyi szünetet tartani, mint amennyit dolgozni. Úgy érzem, ez a titka nálam.

 

Csodálatosak vagyunk. Mindannyian. Mert megálmodtuk, elterveztük, megvalósítottuk, és nem adtuk fel!

K.O.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.