Nem az elmúlástól kell félni, hanem attól, hogy igazán sohasem éltünk

Legyél hálás a nőnek, aki életet adott neked.

Tiszteld a férfit, aki munkája verejtékével teremtette elő betevődet.

Ne felejtsd el az idősebbet, aki életbölcsességével gyarapította tudásod.

Őrizd szívedben gyermeki éned, aki képes volt meglátni az élet minden apró szépségét.

Emlékezz arra, ahogyan könnyes szemmel, bukás után egyből talpra álltál.

Ne felejtsd el az első nyarad, az első szerelemed,

az első csókod, az első csalódásod!

Sose add fel álmaidat,

mert erőt adnak az élethez.

Szeresd a barátaid, akik egész életedben végigkísérnek.

Legyél hálás azoknak, akik megtanítottak arra, hogyan kell önmagadat legyőzni.

Legyél büszke arra, ha képes vagy megélni érzéseid!

Az az erős, aki vállalja érzelmeit, s nem fojtja el azokat magában. Aki mer sírni, nevetni, ordítani, futni, s nem veszi természetesnek az élet ajándékait.

Örülj a virágba borult természetnek akkor is, mikor arany, ezüst és bronz színeibe öltözik.

Találd meg mindenben és mindenkiben a boldogság elrejtett magjait.

Mutasd ki szereteted azoknak, akikhez lelked kötődik,

mert tőlük kaptad a legtöbbet, hiszen megtanítottak

szeretni és elengedni.

Ne feledd el, a fájdalom eltűnik azon nyomban, amint a kezedben tartod a világ legnagyobb csodáját… Minden élet küzdéssel indul, azért, hogy a fényt megláthassuk.

Meg kell tapasztalni a jót és rosszat ahhoz, hogy tudjuk értékelni az életünk.

Mert bizony nem az elmúlástól kell félni, hanem attól, hogy igazán

sohasem éltünk…

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.