Nem az én hibám

Ti rossz szülők voltatok, pedig én nem voltam rossz gyerek…

Fekszem a kanapén, abban a családi házban, ahonnan pár éve még kitörni vágytam, és visszagondolok arra, hogy vajon ki rontotta el?

Ma már tudom, nem az én hibám volt. Én jó voltam,

gyerek voltam.

Ha a saját gyermekem majd ilyen lesz, sosem teszem meg vele azokat, amiket ti tettetek velem.

Emlékszem,  6-8 éves lehettem, eléd térdeltem és kértem, hogy csak egyszer mondd, szeretsz!

Elzavartál. Sosem mondtad. Akkor szükségem lett volna rá… Ma már nincs!

Mikor szerinted rossz voltam, bezártál a szobába, volt, hogy hetekig… És csak oviba vagy iskolába mehettem. Akkor azt láttam, hogy nem csináltam semmi rosszat. És most, itt a kanapén fekve és visszagondolva is ezt látom.

Nézek magam elé, nézem azt a nappalit, ahol a hajamnál fogva végigrángattál, majd a szobába dobtál, mint egy játékbabát…

Ahogy nőttem, úgy segítettem be egyre többet a házimunkába, végül csaknem én csináltam mindent.  Gondoztam a kertet a kedvedért,

hogy azt mondd: büszke vagy rám és szeretsz!

Nem mondtad. Soha.

Mindig azon gondolkodtam, hogy vajon én rontok el valamit? Magamban kerestem a hibát.

Felnőttem, munkába álltam. Még akkor is bántottál, testileg és lelkileg is.
Lelki terrorban éltem melletted minden nap, ami kihatott a mentális és fizikai állapotomra is.

Kövérnek hívtál, ,,dagadtnak”… És én utáltam magam.

Ha a saját anyám így lát, én hogyan lássam magam? Mit gondoljak, mások hogy látnak?

Ma már tudom: nem én rontottam el, hisz hogyan is tehettem volna?

Csak akkor szóltál hozzám, mikor veszekedtél velem. Sosem beszélgettél velem. Nem is ismerlek. Ha kértem is valamit tőled, előtte fél napon keresztül saját félelmeimet próbáltam legyőzni…

Sosem simogattál, vagy öleltél meg!

Elköltöztem pár éve. Már nem vagyok beteg, jól vagyok. Néha hazajövök hozzátok, ,,ápolni a jó kapcsolatot”…

Már nem a könnyeimen keresztül nézve beszélek rólatok,

már nem érdekel, hogy ki rontotta el, ti vagy én.

Csak élem az életem azzal a bélyeggel, amit rányomtatok….

Veronika

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük