Nem jó egyedül

Már húsz éve tudjuk, hogy „…de nem jó egyedül… Régóta rájöttél, boldog élet rád, csak Barátok közt vááár”.

A viccet félretéve, a házasságkötés után jöttem rá, hogy tényleg nem jó egyedül.

Higgyétek el, ezt azért írom egy főleg női olvasók által látogatott oldalra, mert… Nos, lássuk be, a nők ebből a szempontból fogékonyabbak… (Finoman fogalmazva.)

Egy megrögzött agglegénynek hiába magyarázza az ember, hogy jobb lenne mégis, ha nem volna egyedül... A pasik azt hiszik, az agglegény élet arról szól, ahogy Charlie Harper tengeti az életét: gondtalan csajozás, pia, bulik.
Segítek: az agglegény élet inkább hasonlít arra, ahogyan az öccse, Alan él.

Én még viszonylag időben magamhoz tértem. Ne értsetek félre, nem azért házasodtam meg, mert úgy gondoltam, hogy 35 évesen már itt az ideje megállapodni, és elvettem az első lányt, aki szembejött. Egyszerűen jól alakultak a dolgok, én pedig áldom a szerencsémet.

Nem kell megijedni az elköteleződéstől!

Ha ott van melletted az, akit szeretsz, akkor gyerünk!

A házasság jó dolog.

Aki azt mondja, hogy elavult, nem működő „találmány”, az csak azért mondja, mert nem talált egy hülyét se, aki hajlandó lett volna vele összeházasodni.

És tudjátok meg, milyen jó! Régen mindig az ágy két szélén aludtunk a kedvesemmel. Mostanság reggel arra ébredek, hogy mind a ketten középen fekszünk, pontosan egymás mellett – pedig úgy alszunk el, hogy egy méterre vagyunk egymástól.

Ez azóta van, hogy összeházasodtunk.

A tudatalattink érzi, hogy még szorosabb lett a kötelék közöttünk, és álmunkban szépen odakúszunk egymáshoz.

Szóval ne féljetek odakúszni Ti sem egy másik emberhez!

Ne maradjatok egyedül, mert néhány hónapig ugyan buli, de utána egyre csalódottabban mentek majd esküvőre, keresztelőre!

(… aztán, ha úgy van, hívjatok meg a lagzira vőfélynek!)

Csetnegi László

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.