Nem tudok szabadulni tőled

Tizenhét és fél esztendős lehettem.

Belebotlottam a srácba, akivel kapcsolatban minden porcikám azt akarta, hogy egyszer velem legyen.

Nem is kellett sokáig várnom, elkezdődött köztünk valami.

Csak bulikban találkoztunk. A buli után mindig hozzám jött, olyankor együtt voltunk. Aztán később egyre többször megjelent.

Ezek a találkozások csak a szexről szóltak. Ezt mondtuk. Én sokszor akartam többet is, és sokszor úgy éreztem, ő is…

Öt évig ment így. Majd egy este azt mondtam:

„Elég volt, ne gyere többet! Felejts el!”

Találtam egy párt magamnak.

Jó volt ez így, de az első szerelmet igazából sosem felejtettem el. Szerintem igaz a mondás, hogy nem is lehet.

Nemsokára neki is lett egy kapcsolata, és úgy tűnt, boldog.

Már majdnem három éve voltunk együtt a párommal, mikor újra előjött bennem az Első hiánya, úgy éreztem, szemétség volt csak úgy kidobni egyik-napról a másikra. Tudtam, hogy találkoznom kell vele, hogy rendbe tegyük a dolgokat.

Felhívtam, és ő vonakodás nélkül, még aznap este találkozott velem.

Csak beszélgettünk.

Beszélgettünk a mostani kapcsolatainkról és a köztünk lévő „dologról”.

Mi volt az egyáltalán? Kapcsolatnál kevesebb, szexnél sokkal több. Dolog…

Ő is elmondta, hogy szeretett, de nem tud minket elképzelni együtt, és én is hasonlóan éreztem.

A nagy beszélgetés után azt hittem, tényleg vége.

De nem volt igazam…

Eltelt még másfél év,  a kapcsolatom a párommal egyre rosszabb lett, éreztem, hamarosan történnie kell valaminek, mert már nem jól nekem mellette.

Egyik reggel arra ébredtem, hogy az Elsővel álmodtam. Szinte soha sem szerepelt az álmaimban.

Pár napig sokszor eszembe jutott, de elhessegettem a gondolatot. Aztán három nap múlva szembejött velem az utcán, lelkesen köszönt (a barátnője mellett ezt nem lehetett), én meg csak néztem.

Másnap rám írt a facebookon, és én rájöttem:

nem tudok neki nemet mondani.

Most sem.

Még mindig nem.

Másnap elhagytam a páromat. Egyszerűen összepakoltam több, mint négy év után és azt mondtam, ezt nem bírom tovább.

Nem az Első miatt, de talán az ő segítségével.

A barátnőm mindig azt mondja, hogy szerinte kell egy harmadik személy, aki megfogja az ember kezét és segít megtenni az első lépést. Talán igaza van.

Elköltöztem, és egy hónapon keresztül folyamatosan találkoztunk az Elsővel.
Szép volt, jó volt, de ennyi volt.

Neki még, úgy érzem, nincs lezárva a kapcsolata a volt barátnővel, így arra jutottunk, hogy ez múltidézésnek tökéletes volt, de továbbra sem menne ennél több.

Hogy ez a kis szikra közöttünk mit tesz még az életünkkel, nem tudom,

de jelenleg újra

„Vége”.

Zsófi

(kezdőkép: unsplash)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük