Nem várok rád tovább

Ilyen is van… Olykor el kell engedni egy embert, vagy bármit….

Az első nap nélküled.

Én akartam így… Ám attól még nehéz.

Azt hiszem, hetvenkétszer jutottál ma eszembe.

Délután négy óra van.

Le kell szoknom rólad… Le fogok.

Csak előbb semlegessé válnak a helyek, ízek, emberek, akik veled érkeztek hozzám. Még jó, hogy olyan bújós párocska voltunk, így nincs túl sok az előbbiekből.

Nem is tudtam, hogy ennyi, majdnem-olyan-autó van, mint a tiéd…

Igazából semmit sem szeretnék elfelejteni, csak nem kell, hogy előtérben legyenek.

Ha teljesen elengedtelek, ezek a dolgok is majd a részeimmé válnak.

Mert amiket kaptam most olyanok, mint egy új súlyzókészlet, nehezen mozdítom őket. Pillanatnyilag elgyengültem…

De idővel erősebb leszek általuk.

Jól cselekedtünk. A múltra nézve nem vitás, a jelen pedig egyszer okos döntéssé szelídül majd…

De mérges is vagyok! Te ezt előre tudtad! 

Te így élsz már évek óta, én csak az eszemmel tudtam, mibe kezdek veled… A lelkem és a szívem viszont mostanra lett csak tapasztalt.

Ezt te már láttad.

Ám ennek is örülök. Megtapasztaltam.

Több vagyok általa.

Ami fáj, az a hitegetés…még az utolsó pillanatban is…

Nem tudsz megvárni? – kérdezted. 

Képtelen vagyok!

Ha mondjuk öt év múlva elválsz, akkor is komoly dilemma előtt állnék… Öt év a második, a harmadik, vagy talán a negyedik vonalban?… 

Vagyok olyan racionális, hogy nem megyek bele ebbe az útvesztőbe, innen még kisebb veszteségekkel talán, de kitalálok.

Boldogságod morzsája voltam csupán… Igen, ajándék. Desszert az élettől, amit kaptál.

Nem kellett érte sokat tenned, és megvagy nélküle is.

Egy desszert küldetése az örömszerzés.

Nem tud egoista lenni, nincs benne a lehetőségei tárházában.

Ezért nem akarok többé desszert lenni! Fő fogás vagyok, egy ínyenc kompozíció.

Csak az rendelhet ilyet, akinek üres az asztala!

És közben szégyellem is magam. Vagyis inkább nevetségesnek tartom az érzéseimet… Mintha tini lennék.

Már csak egy bástya véd a totális női megsemmisüléstől, a tartás, amit belém neveltek. 

Ezért ha hívsz, ha találkozunk, széles mosollyal látsz majd. Egy kedves pajzzsal a lelkem előtt.

Komlódi Gabriella – Blabla Baba

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük