Nincs szükségem férfira

34 éves vagyok, 2 válás és egy gyerek van a hátam mögött.

Míg az első férjemnél a fiunk 15 hónapos korában derült ki, hogy 11 hónapja csal, úgy a második férjemnél mocskos, exfeleséggel való küzdelem és két ,,ránkpasszolt” gyerek következett, ahol a férjem nyilvánvaló apai alkalmatlansága tette tönkre az igaziról szóló álmomat.

33 évesen, tizeniksz év után erőt vettem magamon. Felrúgtam a komplett életem, a fővárostól 110 km-re költöztem és bevetettem magam a húspiacra.

Elsőre egy érzelmileg nulla szakácsot, másodszorra egy mániákus hazudozó rendőrt fogtam ki. Én, aki a végtelenségig reménykedő, bizakodó, optimista vagyok és aki mindig igyekszik kihozni a másikból a legjobbat.

Előbbi a kanapéján élné le az életét és nyalogatná az exe okozta sebeit, míg utóbbinak az Atyaúristen is az élete szerelme – talán ez az oka, hogy egy hónap alatt már a harmadik, őrjöngő ex csekkol be az életünkbe.

Saját életemet megfigyelőként nézve

ezerszer is meglep a saját erőm.

Bár mindkét házasságomnak magam vetettem véget azért, mert már nem tudtam férfiként tekinteni rájuk, mégis meglep az az erő, ami megmutatkozik bennem.

Harmincon túl tudok szeretni, megbocsátani, sírni, megnyugtatni, bízni, hinni, ölelni, nevetni, élvezni, biztatni… Vezényszóra, amit magamnak adok ki.

De ami a legijesztőbb számomra, az az, hogy tudok

nem szeretni is.

Harmincon túl azt érzem, nincs szükség a férfira.

Dolgozom, mindenem magam fizetem – sőt, többnyire nekik is. Van hol laknom, van autóm, kutyám, bőven elég ruhám, cipőm, mindenem…

A férfi, aki nem akar anyagilag nemhogy támogatni, de beszállni sem, (hisz anyagi biztonságom őt is megnyugtatja), a férfi aki elvár és alig ad, aki elnézi, hogy dolgozom, aki mellett mindent magam kell megoldjak, aki mellett nekem kell kitalálni a programot, aki nem áll ki mellettem az exei előtt,  aki az idő múlásával végül gyengévé válik a szememben…

Ő mondja meg nekem: miért van rá szükségem?

A férfi aki kér és kap, de nem ad. A férfi aki nem udvarol, de megcsal.

A férfi aki ígér, de sosem tesz.

A férfi aki csak mondja, hogy szeret,

de soha nem mutatja.

Harmincon túl a Nő már lát, ért és sosem felejt… Van számos értéke és értékrendje. Tudja, mit akar és azt is megtanulja, ha akarja, hogyan érheti mindezt el.

De a Nő harmincon túl már nem igényli a férfit.

Igényli a rajongást, a csodálatot, a szeretetet, a törődést, de ezeket már maximum rövidtávú kapcsolatokból kaphatja meg.

Tudva, mit akarunk és mennyit érünk, már nem attól félünk,

hogy férfi nélkül maradunk!

Attól félünk, hogy magányosak legyünk

valaki mellett.

Szofi

 

18 thoughts on “Nincs szükségem férfira

  1. Kedves Mindenki és Bárki!

    Válás van mögöttem is…több félresikerült kapcsolat is….
    Negyvenen túl találtunk egymásra a párommal – azzal a férfival akivel már az elején kellett volna…
    A többieknek, akikkel összesodort az élet, biztos háttér voltam – csak én nem éreztem rövid idő után, hogy nekem lenne biztos hátterem….nem volt könnyű ki- vagy továbblépni, de muszáj volt a saját érdekemben. Is.
    Határozottan nem bánom ha egy férfinak van “gyenge”oldala is, ha besegít a házimunkába – nem attól férfi a férfi ha kiszolgáltatja magát és cserébe egy évben meghúz otthon 2 csavart.
    Igen, én is “elférfiasodtam”. Szerelek, bütykölök, csempézek, festek ha kell. Eddig nagyjából egyedül. Most ketten. Mert én besegítek a “nagy” melókban – ő pedig a kisebbekben….mert attól,hogy elmosogat pár edényt vagy segít teregetni vagy főzéshez előkészülni szerintem nem lesz kevésbé férfias. Csak megnöveljük a közösen tölthető egymásra fordítható idők mennyiségét.
    Ha ezekre a dolgokra hajlandó, azt értem teszi. Értünk. Meg kell becsülni. És emellett meg van benne a macsó is…a meccsre járó, haverokkal söröző, film előtt kanapén elülő pasi….
    Amìg ő meccsezik (ha nincs kedvem kimenni) vagy haverozik, én is azzal foglalkozok akire vagy amire amúgy kevés az időm pl. összeülünk egy barátnővel pletyizni. A film előtt pedig együtt ülünk a kanapén – mert a segítségének köszönhetően megtehetem én is, hogy leüljek mellé.
    Mindenki maga dönt, mit szeretne és mi az ami nem fér bele…ha döntött de aztán nem úgy megy a kapcsolat mint szeretné magával is számot kell vetni….
    Elnézést a hosszúra sikeredett gondolatért…kikívánkozott….
    Szép napot mindenkinek! 😊

  2. Hmmmm… Végigolvasva a cikket,és a kommenteket… Érdekes dolog ez… : a férfiak”elnőiesedése”… :-))
    Az emancipáció,melyért annyit harcoltak kardkivonva az Amazonok…Az emancipáció,vajon magábanfoglalja-e azt a “hozzáállást”,és “értékrendet”a “mai””kemény” Nőtől, Hogy “az a férfi,aki érzelmisíkon mozog,mer,akar,és tud is az érzelmeiről őszintén beszélni a Nővel, az “férfiatlanná”, és “elnőiesedetté” válik a Nő szemében? A “mai Nők”már nagyon nem a szerint választanak Párt/Társat Maguk mellé, hogy ki a rendes,becsületes,tisztelettudó,dolgos,segítőkész,és a Nőt MINIMUM egyenrangú partnerként kezelő Férfi… Mert ezeket
    a Férfiakat már régesrég parkolópályára állították a “friendzone”-ban… Az “egyéb szempontokból” kimazsolázott
    férfinép pedig nagyon nem fogja levinni a szemetet,és megfogni a mosogatószivacsot…
    Egyszerre akar Mindenki minden tulajdonságot a Másikban… Vagy épp nem EGYSZERRE, de AKKOR,AMIKOR ÉPP Ő
    SZERETNÉ…És ha valamelyik nincs meg (jelen esetben a kompromisszumkészség a közös feladatokhoz)hajlamosak
    vagyunk más, általunk szintén fontosnak vélt tulajdonságok miatt egy életet, vagy éveket leélni Valaki mellett,
    Aki nem egyenrangú Társ/Partner a mindennapokban.
    mindkét nemre jellemző, hogy “multifunkcionális” Partnert kíván Maga mellé (lepedőakrobata,gogo táncos,
    mesterszakács, szerető Apa/Anya-tigris,asztalos, ács, villany-és autószerelő,beszélgetőpartner,barát, cicababa,
    házvezetőnő, etc…. szándékosan MINDKÉT NEMRE vonatkozó elvárásokat soroltam fel) egy idő után az otthon
    “női munkát végző” Férfi szép lassan megszűnik “férfinak lenni” a Nő szemében… És innen egyenes út vezet a
    “kiábrándultság” felé… Amikor sóhajtva néz végig a térdepelve a fajansz mögül vízkövet sikáló Teremtés Koronáján,
    a Nő, azon morfondírozván: “vajh hová tűnt az én daliás macho férfiállatom?!” Na ennyit a férfiak “elnőiesedéséről”.
    A cikk legérdekesebb pontja számomra… : “…Vezényszóra, amit magamnak adok ki….” Noshát,ez legalább annyira őszinte,
    spontán ÉRZELMI (mert ugye egy párkapcsolati viszonyban illik emocionális hozzáállásról beszélnünk,arról nem is beszélve,
    hogy illenék emocionális SÍKON IS MEGÉLNÜNK)reakció, mint egy hat hetes vízihulla üdesége.
    Valóban:vastagon nincsenek összhangban a Nők partnerkeresési opcióik,és a későbbi elvbárások.
    Aztán itt a hab a tortán : A “rosszfiúk”… Akik elképesztően imponálnak a Nőknek, egészen addig, amíg (egyébiránt teljesen
    egyértelműen) VELÜK nem lesznek “rosszfiúk”, mert ha a “nőcsábász” már Mellőle “nőcsábászkodik félre”, akkor kevésbé “izgató”
    a játék… A fene nagy emancipáció egész addig terjed,amíg a héten a tizenkilencedik “hatospakkásványvízzel” felrobotolva a
    lépcsóre rogy a Szebbik Nem, aztán este a Barátnőknek sírva panaszolja 3 Cosmopolitan koktél közepette, hogy : “tele a hócipője
    hogy minden férfimunkát IS Neki kell végeznie”…
    A Nők kiharcolták az emancipációt…Gyermeknevelés,és háztartás-vezetés MELLETT,mostmár a KARRIER nevű mókuskereket is hajthatják
    bőszen. És mindig a “rosszfiú” kell…Aki megalázza,megcsalja,összetöri a lelkét…és mire odaér egy megfáradt “jó fiú”,már csak
    a rikító ZÁRVA táblát látja a Hölgyek homlokán…

  3. Férfira lenne szükség!! De akiket felsorol a cikk, azok pont nem férfiak!!! Anyámasszony katonáiból van bőven. A nők tökösek, a férfiak töketlenek lettek.

  4. Álmomban rendőrként a képen szereplő nő alak, szintén rendőrnő megakart csókolni!Nemhagytam! Pedig nemvoltam szolgálatban,csak ott volt a párom,akit szeretek,sajnos üldözte.Megjegyeztem jó a csizmája!

  5. Álmomban rendőrként a képen szereplő nő szintén rendőrnő megakart csókolni!Nemhagytam! Pedig nemvoltam szolgálatban,csak ott volt a párom.Megjegyeztem jó a csizmája!

  6. Kedves Szofi és Attila!

    Mindkettőtök írása elgondolkodtató. Harmincon és számos rossz kapcsolaton túl egyetértek azzal, hogy nincs feltétlenül szükség férfira, és való igaz, nagy az Isten állatkertje. Ugyanakkor elvétve tényleg akad néhány kivételes egyed mindkét csapatban. (Erre nem is olyan régen jöttem rá, de most nem ez a lényeg).
    “A mindig a nő választ” elv arra a bizonyos halmazra vonatkozik, akik érdeklődnek egy adott hölgy iránt. Itt jegyezném meg, hogy a vonzódást nem tudod befolyásolni, vagy van kémia vagy nem. Na mármost, hiába váltasz szemüveget ha nincs meg az a bizonyos plusz, hiába akarsz szerelembe esni valakivel, ha nem tudsz. Ez ilyen egyszerű és pont. Tűz nélkül mi értelme az egésznek? Csak elvagyunk egymással, rosszabb esetben egymás mellett, mert nincs jobb, mert ez a társadalmi elvárás? Ez egyenes út a hűtlenséghez.

    Természetesen először a külső fog meg. Mindenkinek más a szép, a csinos, a sármos de ne felejtsük el, mindenekelőtt a külsővel találkozol. Utána, ha nem tud megszólalni, vagy sötét, mint az éjszaka, hamar kiderül és jobb esetben szaladsz amilyen gyorsan csak tudsz. De ha valaki átcsuszik, ne adj isten átugrik ezeken léceken, majd később kiderül, hogy rossz apa/rossz szerető/csaló, addigra már kialakult valami kötődés ami miatt ez megviseli az embert (a normalisat) és a következőnél még óvatosabb lesz ha ez lehetséges.

    Egy szó, mint száz, elsőként a férfi választ, utána pedig a nő dönt. Ergo, lehet nem a mi szemüvegünkkel van a probléma?!

  7. Kedves Sofi..
    Még mielőtt megkezdem véleményem bővebb kifejtését, megjegyzem, hogy kaptál néhány igen jó választ. Abszolút áterzem jelen állapotod, mivel magam is hasonló cipőben járok. Én pár évvel többet tudhatok magaménak, ezáltal nagyobb lett az emberismeretem.
    Attilát idézve:… “nem voltak összhangban a vadászati szűrők a későbbi megfelelési feltételekkel. Ennyi”
    Nos.. Az egész írását itt rontotta el!
    Sofi, én és megannyi nőtársunk tudnánk erről igazán bővebben cseverészni. De biztos megkapnánk a másik nemtől a kemény kritikákat. Éppen ezért csak annyit tennék hozzá:
    Titeket Férfiakat, Mi nők rontunk el! Néhányan, anyát, pszichiátert és jatszotársat kerestek!

    NINCS KIVÉTEL! Ne háborodjatok fel!!!

    Mert.. :
    Anyaként;Szeretet és gondoskodást adunk, mellette óvunk, féltünk Titeket, holott Nektek kéne!!!
    Psichiaterként :
    Képesek vagyunk vegighallgatni és tűrni a sok sirankozásaitokat és sérelmeiteket amit nőtarsainktól elszenvedtetek. Már amit megosztotok velünk. Mert ugye azzal nem dicsekedtek el, hogy miket hibáztatok “előző eleteitekben”!
    Játszotársatokként:
    Minden játéknak egy a hátulütője:
    hogy egy idő után megunjátok és ezért játszótársat, játszóteret és újabb játékokat játszotok, DE MÁR NEM VELÜNK!
    Ezért kell saját magunknak raebrednünk, hogy a “Gyermek” útra kész, pszichésen, mentálisan rendben.. Újabb párválasztásra alkalmas!
    IDEGELJETEK MÁST!
    Tygram

  8. “mindig a nő választ” Már bocsi, de akkor a férfi egy döntésképtelen, határozatlan valaki, aki nem tud felelősséget vállalni a tetteiért? Amikor tv-t veszek, akkor valóban én választok, nem a tv, de egy kapcsolat létrehozásához két ember szükséges. Ez egy általánosító, fél igazságot tartalmazó bugyuta klisé.

    1. Igen, mindig a nő választ, mint ahogy az állatvilágban is a nőnemű választ, viszont pont nem célszerű az emberi kapcsolatokban így történnie, mert a pompás, erős külső, és mellkidobós egoval közlekedő hím ösztönösen ráeszmél arra, hogy ő majd másik nőnél is nyerő lesz az ékeskedő tollával, szentül hiszi, hogy ettől férfi a férfi, és alanyi jogon nyakon is csípi a következő nőt 🙂 Én is csalódtam már sokszor, és az én hibám…mert FÉRFI vagyok, olyan, aki nem ismeri fel magát cikkben szereplő keserűséget hozó férfi nemű egyed lenyomatában 😉 Blogot tudnék írni, nem csak reakciót…Köszönöm h leírhattam a véleményem

    2. ez a “mindig a nő választ” klisé annyiban igaz, hogy a végén mindig a nő dönti el hogy beteljesedjen-e a kapcsolat, vagy ne.

  9. Czinege Attilának köszönet, hogy ezt leírta ide. Teljesen egyetértek…itt az ideje a gondolatváltásnak.

  10. Mindig a nő választ.
    Más szóval: ki mit szakít, olyat szagol.
    Az viszont inkább pech kategória, ha a választott, neki tetsző típus épp nem olyan, amilyennek elképzelte.
    Itt már csak az a kérdés, hogy egyáltalán van-e olyan férfi amilyen a nőnek kell?
    Minden embernek van hibája, jellem, külső, stb. tökéletes ember nincs, tehát ha más szempontból megfelel, akkor kössön kompromisszumot.

  11. Ez így teljesen megfelel a valóságnak. Csak sajnos nagyon sokan későn kapcsolnak amikor már késő .

  12. Kedves Attila!
    A hozzászólásod rendkívül érdekes és jól megfogalmazott. Nincs kedved egy cikkben is megírni? Szívesen közzéteszem a férfi oldal véleményét is. Ha érdekel, kérlek írj a Carrie fb-ra üzenetet.
    Szép napot!

  13. Szia kedves Szofi… 😀
    Első körben elolvasva gondoltam elmorzsolok érted egy könnycseppet 😀 . Viszont túl ironikus és cinikus lett volna és nem trollkodni akarok . Azt el kell ismernem 2 válás semmiképpen nem egy humoros történet. És megviseli az embert. A kudarcok keserűvé teszik és keménnyé. Tehát elismerem csalódottságod szomorú de egyáltalán nem különbözik másétól. Mivel te élted meg a sajátod így ez neked fáj a legjobban . Amit sajnálok őszintén ! ! De az őszinteségemből fakadóan nem tudok nem tükröt tartani. A Kérdés egyszerű miért is van ismétlődés. Mivel köztudott mindig a nő választ . Ezt a valószínűleg jó dumás mutatós pasikat mindig te választottad. És nem az a szűrő alapján választottad mint amit később elvártál volna tőlük. Tehát ne csodálkozz ha a sportkocsi elakad a sáros földes úton.. Valószínűleg válaszra, vagy ránézésre sem méltattad azokat a férfiakat akik zsigerből vagy alapból tudták volna hozni azt amit elvársz. Mindig a nő választ !!!!. És ha rosszul választottál ne okold az egész társadalmat . Rengeteg normális férfi van aki a leírt elvárásaidnak megfelel. Sőt szívesen megfelelne !!!. Csak nem eszerint válogatsz lehet ?. Hanem más és főleg nem ezek az elvek hanem külsőségi szűrők szerint .. Szóval egy agyon pompázott dísz baromfi sosem lesz házias kis kakas mert annak egyszer elég ha egy versenyt megnyert. Házias kis kakas pedig egész életében fen tartja azt amit elért és büszke rá és gondozza. Ha félre tudod tenni az egót és nem sértődsz be akkor jó gondolkodást. Nem az egész világ rossz csak rossz a szemüveged. … Szép napot kedves kisasszony :D.

    Ui.: Jó pár siránkozó női ismerősömtől hallottam már hasonló sztorit . Mindegyik megkérdezte de hát hol vannak a normális férfiak ??? Pont ott ahova tetted őket válaszoltam . Periférián kívülre vagy a barátok kategóriába… És mindaz ki túl tudott lépni a sérelmein és volt annyi esze, hogy szemüveget cserélt az most mind boldog… !!! Csak nem voltak összhangban a vadászati szűrők a későbbi megfelelési feltételekkel. Ennyi…

    1. Czinege Attila, köszönet, hogy ezt leírtad ide. Teljesen egyetértek…itt az ideje a gondolatváltásnak. Amint bent úgy kint….de ez már egy másik dimenzió, amit nem sokan tudnak meglépni…kényelmesebb az önsajnálat.

    2. Kedves Attila,
      sok èves tàrskeresèsi tapasztalataim alapjàn, annyit szólnèk hozzà, hogy ha csak egy “keret csere” elèg lenne, akkor màr boldogan èlnènk, hiszen azt màr biztosan megtettük többször is. A fenti cikkben tökèletesen megfogalmazódott egy àltalànos tàrsadalmi jelensèg. A fèrfiak elnőiesedèsènek folyamata. Erre pedig egyèrtelmű vàlasz a nők megerősödèse. Ès egy nő aki anyagilag, èrzelmileg független, plusz mèg az esze is a helyèn van ne adj isten, mèg szèp is….na azzal sajnos ezek a legyengült elnőiesedett fèrfiak nem tudnak mit kezdeni. Az is igaz, hogy bőven van kivètel…de ők màr foglaltak, hiszen helyèn van az értèkrendjük.
      Tovàbbi sikeres tàrskeresèst Szofinak, èn sem adom fel, pedig hasonló gondolataim vannak…..😁

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük