Önfeláldozás a gyerekvállalás?

,,Nekem soha nem lesz gyerekem!” – mondta a húgom a minap mély meggyőződéssel.
36 éves.

Nem akar gyereket, mert úgy látja, azt tapasztalja – mert a médiából, a mindennapokból, a csapból is az folyik – hogy a gyerekvállalás önfeláldozás. Azt látja, hogy túl sokat kell adni. Feladni az addigi életet, a vágyakat, célokat, feladni a testet, lelket, önmagát.

De nem tudja, mit kapna cserébe.

Álmatlan éjszakákat? Folytonos kialvatlanságot, készenlétet, feszültséget?
Azt, hogy első a gyerek, és csak sokadik a sorban az anya? Hogy megszűnik nőnek lenni?

Azt látja, hogy eltűnik az én és csak egy anyarobot marad. Ezt ő nem akarja. Nincs egyedül. Sokan ezt látják és megrémülnek, ezért úgy döntenek, inkább nem. Köszönik, nem.

Kell őket hibáztatni? Kell őket elítélni?
Egyáltalán nem.

A döntés a nőé. Választhat.
Választhatja, hogy anya lesz, és választhatja azt is, hogy nem.
Mikor én az anyaságot választottam, rettegtem. Ezerszer is átrágtam, mi a jobb. Rettegtem? Nem is teszem múlt időbe.
Még most is, napi szinten. Pedig két gyermekem is van már.

Nagy a felelősség? Igen. Hatalmas.

Nagy a változás? Te jó ég, de még mekkora!

Van lemondás, éjszakázás, nehéz mindennapok? Igen, igen, igen.

De van ezer más, ami miatt mégis megéri minden perce.

Oké, az elsőnél még senki nem tudja, mit kap az anyaság nevű csomagban, de ha olyan pokoli lenne az a batyu, második gyerek sehol nem születne.

Nem vagyok mártír!
Minden megoldható, kilogisztikázható, áthidalható.

És minden elmúlik. A nehéz időszakok is…

Félni a kialvatlanságtól? – egy vizsgaidőszakban sem alszik az ember többet
Félni  a test megváltozásától? – az amúgy sem marad szép, fiatal, ruganyos örökre.
Félni, hogy mindenről le kell mondani? – ez egyáltalán nem igaz, s amiről mégis, arról is csak átmenetileg.
Félni, hogy nem lesz saját élet? – Garantáltan lesz, sőt, ezerszer aktívabb és pörgősebb, mint előtte.

A döntés mindenkinek a sajátja.

Ezt mondtam a húgomnak is. Nem szólok bele, nem magyarázom meg, miért válassza az egyiket a másikkal szemben. De érdemes feltenni magunknak két kérdést:

milyen leszek én – 5-10-15 év múlva – gyerekkel?

És milyen lesz az életem gyerek nélkül?

Azt válassza mindenki, amelyik neki jobban megfelel! Mert utólag már késő megbánni…

K.O.

 

One thought on “Önfeláldozás a gyerekvállalás?

  1. Szerintem egy nő vagy azért vállalja be az anyaságot,mert a párjával annyira szeretik egymást,hogy a kapcsolatukat közös gyermekük gyümölcseként egyesítsék,
    vagy rosszabb esetben csak azért,hogy ne legyen egyedül belemegy egy rossz kalandba:
    1. a biológiai ideje miatt,vagy
    2. mert úgy van vele,hogy a legtöbb kapcsolat úgy is szét megy egy idő után,de a gyereke egy életen át szeretni fogja és elfogadni olyannak,amilyen!Még akkor is ha megváltozik idővel!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.