Összeszokni, megalkudni?

Néhány évvel harminc után kerültem abba a helyzetbe először, hogy ismerkednem kelljen.

Lassan tíz hónapja tart ez az újdonsült állapot, és azt kell mondjam: hatalmas utazás ez önmagam megismerésének az útján.

Az, hogy ki vagyok és mit akarok,

a mai napig pont olyan tiszta, mint amikor ismerkedni kezdtem.

Ellenben az, hogy mennyire erősek a személyiségem egyes jellemzői, sokszor meglepetést okoz önmagam számára is.

A szexualitásom megismerése és milyensége tűnt az egyik legnagyobb felfedezésnek első körben. Aztán ráébredtem, hogy az élvezetes szexualitás bennem van, csupán eddig nem tudtam ilyen mélységeiben megélni.

A következő lépés az úton az volt, mikor rádöbbentem: Nem tudok megalkudni!

Egyértelmű volt számomra, hogy egy erős, irányító férfi lesz a választottam,

aki képes kellő biztonságot teremteni körém.

Tudtam, hogy a változás bennem elkerülhetetlen, hiszen nem a legjobb úton haladtam afelé a nő felé, aki lenni akartam hajdanán…

Tudtam, hogy hosszú idő után kellenek a megalkuvások is, hiszen két ember élete csak összeszokás útján fonódhat össze, mivel mindkettejüknek kialakult élete, életszemlélete, szokásai vannak.

De míg személyiségem egyik fele hajlékony és formálódásra képes – sőt, vágyja azt! -, úgy a másik nemcsak hogy képtelen rugalmas lenni, de foggal-körömmel azonnal harcba száll azért, amiben oly makacsul hisz.

Nem érzek csalódottságot, vagy kifosztottságot kapcsolati próbálkozásaim nyomán. Tíz hónap annyi tudást és önfelismerést adott nekem, amiért őszinte szívvel tudok hálás lenni.

És ezután, érzem:

csak jó jöhet!

Szofi

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük