Párizs, ahol öntörvényű énem a francia nő bőrébe bújhatott

,,Minden álom kényelemben születik, de csak lemondásokkal váltható valóra.”

Az én 2016-os álmom Párizs volt, kitűztem a célt és innentől kezdve csak a megvalósításon dolgoztam.

,,Nézd, azt gondolom az embernek muszáj megtanulni egyedül lenni ahhoz, hogy párkapcsolatban élhessen. Ha nem bírod elviselni magad egy hosszabb repülőút során, mit vársz mástól?!

Egyedül indultam útnak, tele kalandvággyal és lelkesedéssel, meg persze félelemmel, de utóbbi nem nyomhatta el az előbbieket. A vőlegényemmel szakítottunk, de a lelkem mélyén tudtam, hogy ez az út nekem szól, az enyém és nem szeretném senkivel megosztani.

A független, a világot látni akaró és öntörvényű énem a francia nő ruhájába akart bújni, hogy minden bájával és eleganciájával egy rövid ideig más életét élhesse.

,,Az éjszaka fényei a Louvre-nál – Pezsgő. Vodka. Pezsgő. Vodka. Pezsgő. Aztán van egy pillanat, amikor már kávét kell inni. Aztán kora reggel van. A metróba igyekvő tömeggel ellenkező irányba halad. Kócos, ám ékszerei még az előző este fényűzését tükrözik vissza. A szíve összetört a hazafelé tartó úton, de senkinek nem fogja elárulni, miért.

Párizs kitett magáért. Az első szelet, amit mutatott magából a Louvre kivilágított piramisai voltak. Lényegében elállt a lélegzetem és a lelkemet elöntötte a repdeső öröm, hogy ez már nem álom többé, itt vagyok, itt, Párizsban!

Éjfélig sétálni, belecsöppenni az éjszakai élet forgatagába és egy teljesen más világot látni, ami itthon távol áll tőlem. Tetszett, hogy az emberek egy-egy ital társaságában töltik a szombat estét.

,,Belakni egy várost mindenekelőtt önmagunk megismerését jelenti. Azt, hogy tisztában vagyunk az igényeinkkel, vágyainkkal, problémáinkkal. Mert csak utána tudunk ezekre megfelelő választ találni.”

Ezzel az úttal a mágikus háromszöget is megjártam: London, New York és Párizs pipa.

Londontól a nyelv varázsát kaptam meg, hogy igenis túlélő vagyok, egy számomra idegen nyelven is elboldogulok egy nagyvárosban, és nem tudtak eladni 5 euróért.

New Yorktól az állandó pezsgést, és a soha nem alvó város lüktetését kaptam, hogy szeressem az életet.

Párizstól pedig azt, hogy lehet a ruha kicsit harsányabb, a rúzs pirosabb és a parfüm édesebb. Az a fontos, hogy önmagamat találjam meg benne és így boldogságot sugározzak.

,,Mindenki felfedezi Párizst – a maga számára, mozaikokból rakja össze a saját Párizs-képét.”

Biztosan sokan megköveznének érte, de egy múzeumra sem voltam kíváncsi és a Mona Lisa sem győzött meg arról, hogy nekem jegyet kéne vennem a Louvre-ba.

Boldog voltam a Párizs térképemmel és a metró jegyemmel, és nyakamba vettem a várost, hogy megtapasztaljam azt az életérzést, hogyan is él a párizsi nő.

Koptattam a macskaköveket és megfigyeltem az embereket.

,,Montparnasse – A sziluetteden mindig legyen valami elhanyagolt kis részlet. Hiszen az ördög a részletekben lakozik.”

Ha ki tudod zárni a turisták tömegét, az ellenőrző állomások végtelen számát, és a várakozási időt a birkaterelőkben, akkor lenézel az Eiffel torony 3. szintjéről és a hűha érzéssel párosulva ott fog feküdni Párizs a lábaid előtt.

Azért, hogy ne csak tudd, hogy itt jártál, hanem érezd is!

Lesétálni a lépcsőkön végig a torony egyik lábán, szintén megéri. Ja, az Eiffel torony barna! Láttam! A többi csak mese. Az is tévhit, hogy a franciák csak franciául szólnak hozzád: a mini Eiffel tornyos kulcstartókat akcentus nélküli magyarsággal próbálják rád tukmálni, hiszen: 5 db 1 euró, 5 db 1 euró!

Végül fáradtan, de lelkesen felérsz a Montparnasse 56. emeletére, s várod, hogy felkapcsolják a fényeket és az a bizonyos torony megmutassa neked, hogy kivilágított pompájában is ő uralja Párizst. És most már a szívedet is.

,,Az egyetlen szabály, amit betartanak a franciák, nincs benne a KRESZ-ben: győzzön a jobbik. Előfordul, hogy a nő bevág a férfi vezető elé, pusztán csak azért, hogy helyrebillentse a nemek közötti egyenlőséget, és megmutassa, hogy neki is vannak tökei.”

A macskaköves utcák és a kávézók kavalkádjában elhaladt mellettem dübörgő hanggal egy, a francia zászló színeit viselő bogárhátú autó.

,,Lafayette – A divat uralja a világot. A párizsi nők uralják a divatot. Vajon ez igaz? Mindegy. A világnak szüksége van legendákra.”

A világ nagy márkái: a Guccitól kezdve a Pradaig képviseltetve vannak ebben a 7 emelet magas, pazarul csillogó ékszertoronyban. És az emberek vásárolnak, és boldog mosollyal viszik a ropogós papírszatyraikat.

Én is találtam egy álomszép fekete csipkeruhát… 4495 euro volt. Fel akartam próbálni, de aztán emelt fővel távoztam: úgyse állna jól!

Bosszúból felmozgólépcsőztem a tetőteraszra, leheveredtem egy napozóágyba és lábat lógatva szemléltem a párizsi látképet, na meg nyugtáztam, hogy igenis mindenkinek tudnia kell, hogy hol a helye a világban. Átpörgettem a fotókat a fényképezőgépben.

Én jó helyen voltam a világban,

csak belepillantottam, hogy milyen másoké.

,,A városban elveszni szinte lehetetlen, elkalandozni érdemes és akkor „ékszerdobozokra” bukkanhatunk.”

A Szajna-part, a hidak, a parkok mind-mind csodaszép darabjai Párizsnak, amik megértek mindenféle váll- és orrleégést, sajgó lábakat és vízhólyagokat.

,,Champs Élysées – A saját hősöd te magad vagy. Elsősorban.”

Ez a sugárút hömpölyög. Emberektől és autóktól nyüzsög és mégis gyönyörű. Óriási és mégsem emberfeletti. Egy padra leülve és egy papírkosár cseresznyét elmajszolva pedig felejthetetlen.

,,A Diadalív teteje – ezután mindig vigyél magaddal egy darabka Párizst mindenhová.”

A látkép már ismerős, hiszen a legtöbb helyen már jártam. Mégis, a sugárutak és felhőkarcolók közelsége újabb élményt ad.

,,Parfüm Múzeum – Leszel az első feleségem? A parfüm a párizsi nő védjegye.”

Véleményem szerint a Fragonard cég marketing stratégiája nagyon jó. Egy múzeum a parfümökről és készítésükről, rengeteg érdekes információval, és játékkal az illatokkal, arra ösztönzi a vásárlót, hogy a „tárlatvezetés” végén úgy érezze, szüksége van egy ilyen illatra. Én nem tartozom ezen célcsoportba, de kielemeztem a stratégia minden részletét és elismerően bólintottam, hogy jól csinálják.

,,Kávéházak – A francia nőnek étvágya van az élethez!”

Végtelen számban, formában és stílusban vannak jelen ezek a beülős helyek, ahol a teraszhangulat becsalogat, hogy ha mást nem is, de egy kávét fogyassz el. Az emberek jóízűen esznek, beszélgetnek, és nem sietnek. Idejük van egymásra.

,,Hajózás a Szajnán – Belekóstolunk Párizsba, ismerkedünk vele, esetleg beleszeretünk. Boldogsággal a lelkedben és mosollyal az arcodon fogsz hazajönni.”

Hiszen Párizsban randevúzik a fél világ! Most már értem, hogy miért.

Travelling by mood not by a map. Priceless. Minden másra ott a Master Card.

A cikkben szereplő idézetek az Anne Berest – Caroline De Maigret – Audrey Diwan – Sophie Mas: Legyél te is párizsi nő – Egy utánozhatatlan stílus kulisszatitkai c. könyvből vannak.

Kirizs Kornélia

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.