Párkapcsolati tájékoztató füzet

Sokan kutatják a boldog párkapcsolat titkát, és még többen tudni is vélik, miben rejlik ez a titok.

Igen, most én is megmondom a tutit.

Sokan abban látják a hibát, hogy az egyik vagy másik fél, ilyen vagy olyan okból nem akar elköteleződni, mert ragaszkodik vélt függetlenségéhez.

A férfiakat korholják könnyű vérük miatt, amiért a nő csak arra kell.

A nőket pedig korholják, hogy nekik csak a férfiak pénze kell, és ezért mással sem törődnek, mint a kozmetikus-fodrász-pushup szentháromság – na meg, néha a szilikonos optikai tuning.

Utána jön a szöveg: aki egy kapcsolatba úgy lép be, hogy nem biztos még az elköteleződésben, az ne is akarjon ismerkedni.

Még jó, hogy ha nem ízlett a menzás koszt, legközelebb nem vagyok köteles ugyanazt megenni.

Pedig akár tetszik, akár nem, egy új kapcsolat is olyan, mint

az a bizonyos puding.

Amíg nem ettél belőle, nem fogod tudni,

mennyire ízlik.

Persze, ha ragaszkodunk az azonnali elköteleződéshez, ehetünk életünk végéig keserű vagy romlott pudingot.
Vagy megtehetjük, hogy egyáltalán nem eszünk, miközben láthatjuk, hogy mások kétpofára falják.

 

Azt hiszem, nem ártana felnőnünk a párkapcsolatokhoz, és nem gyerekes, idealizált elképzeléseket dédelgetni.

Példaként hozhatnék számos romantikus alkotást, amelyek nagy népszerűségnek örvendenek. Viszont azt nem értem, sokan miért kizárólag a „Happy end”-re emlékeznek belőlük, az odáig vezető útra miért nem?

Mert ugye, azt a Shrek óta tudjuk: a szőke herceg nem kicsit átverés. Fiona és Shrek szerelme mégis be tudott teljesedni, mert meglátták egymásban azt, amire igazán vágytak egy párkapcsolatban.
Ugyanígy ez történt a Micsoda nőben, vagy a Bridget Jones naplójában is.

Az út, ami a boldogságukhoz vezetett, viszont nem volt egyszerű. Nem kevés bonyodalmon át jutottak el oda, ahol már minden kétséget kizáróan tudták, egymásnak vannak teremtve, s a másik a nagy Ő.

Szerény véleményem szerint, ha ezeket a viselkedésmintákat a boldog párkapcsolatokat hajszolók lemásolnák, eredményesebbek lennének…

Amúgy arra rájött már valaki, hogy a férfi azért nem érti meg a nőt, mert a nőt akarja megérteni, a nő meg azért nem érti a férfit, mert a férfit akarja megérteni,

és egyik sem a másikat,

az embert?

Vannak emberek, akik látszólag nem akarnak elköteleződni. Na, ők aztán kapnak hideget, meleget. Mindenkitől.

Aki párkapcsolatban él, attól azért, mert mi az, hogy ő nem él abban. Akit elhagytak, azért, mert annak a másik nemnek minden képviselője egy „szemét” vagy „kéjnő”. Mindegyik csak azt akarja (szex/pénz), utána lelép.

Azt senki sem kérdezi meg, hogy édes drága egyetlen virágszálam,

te miért nem találod a szíved párját?

Mitől félsz?

És az miért van, hogy vannak emberek, akik a kapcsolatszédelgőknek állandóan bedőlnek? Hogy mindig csak olyan kapcsolatuk van, amiben kihasználják őket?

Én azt tudom javasolni, mindegyik esetben érdemes elgondolkozni a dolgok miértjén, a válaszokat igenis meg kell keresni… Ha másként nem megy, számos jó szakember van, aki ezekben tud segíteni.

Amit viszont nem szabad, szerintem:

ítélkezni.

Még akkor sem, ha ismerjük a körülményeket.

Nem a mi életünk, nem a mi érzéseink, és soha, de soha nem tudhatunk mindent arról, hogy a másik mit miért tesz, tett.

Ugyanígy a gyűlölet sem pálya. Már csak azért sem, mert ha hagyjuk elhatalmasodni magunkon, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nagyon, de nagyon messze kerülünk attól, hogy megleljük a párunkat.

Végül, de nem utolsó sorban, vannak azok az emberek,

akik önként választják az egyedüllétet.

Nem azért, mert nem lenne jó nekik, ha lenne velük valaki.

Pusztán azért, mert ha valaki sokáig sikertelen egy adott területen, akkor belefárad a próbálkozásokba és energiáit inkább másfelé fordítja. Önmegvalósítás, mások segítése, és hasonlóak.

Vagy emészti és pusztítja magát.

A legszebb az egészben, hogy mindenki

maga választhatja meg, melyiket szeretné.

Én választom meg, hogy hajlandóságot mutatok-e az alkalmazkodásra a boldog párkapcsolatért.

Ahogy azt is, hagyom-e magamat mások által kihasználni, vagy én használok ki másokat, netán vállalom az egyedüllétet…

Ez az utolsó azonban

– a tévhitekkel ellentétben –

nem jelent cölibátusi fogadalmat.

A világ színes. Végtelen lehetőséget rejt.  

S hogy melyiket élvezhetjük, valamelyest rajtunk múlik.

Wágner Szilárd

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.