Reggeli kávé

Csörög a vekker. Hat óra tíz. Épp fordulnék a másik oldalamra, de sajna nem lehet. Vár a munka… Vagyis előbb nem is az, hanem valami, ami annál sokkal fontosabb!

Az imádott kávéfőzőm! Még szinte becsukott szemmel, csoszogva kibotorkálok a konyhába. Megérintem a konyha pultot, kitapogatom a kis kotyogósomat.

Szépen bekészítem a kávét és ahogy illik, majd lassú tűzön megvárom, míg kikotyog az ébresztőm.

Imádom, ahogy belengi a frissen főtt kávé illata a konyhát.

Amíg lefő, addig csak annyira nyitom ki a szemem, hogy elővegyem a kedvenc kávésbögrém. Azt, ami már ütött-kopott, néhol csorba is egy picit, de sok emlék fűz hozzá. Még a legjobb barátnőimtől kaptam, mikor elutaztam pár hónapra külföldre.

Tudták, hogy kávé nélkül sehova sem megyek, és hogy gondoljak rájuk néha valamelyik tengerpartról, adtak hozzá egy bögrét is. Ennek már van vagy tizenöt éve.

És minden nap azóta is ebből iszom a reggelit. Ja, és ami még nagyon fontos: ezt a bögrét ki-zá-ró-lag csak forró vízzel szabad elmosni! Semmi mosószer! Jóóó, maximum néhanapján, amikor már nagyon megfogja a kávé.

Mert ez szent bögre! Legalábbis nekem…

Van, aki azt mondta rám, gyerekes vagyok, de én szeretem ezeket a szokásaimat.

És hogy mit szoktam csinálni kávézás közben? Elmélkedem az élet nagy kérdésein… Például, hogy mit reggelizzek. Vagy hogy mit vegyek fel ma. Vagy csak süttetem az arcom a teraszon, ha süt a nap.

De a lényeg, hogy amire megiszom a kávém, kinyílik a szemem és máris szebb a világ!

Egyetlen egy hiányzik a kávé mellől: az Te vagy…

De bízom benne, hogy hamarosan megérkezel az életembe…

Sárfalvi Janka

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük