Szerelem az éjszakában

Mindenki a tánctérre megy. Ketten maradunk.

Fáradt vagyok, hosszú volt ez a hét, most csak egy italra vágyom.

Rágyújtanék, de nem találom a gyújtóm. Te készségesen tüzet adsz nekem, s mikor fellobban a láng, a szemedben magamat látom.

Ma nem vagy olyan, mint máskor, valahogy izgatottnak tűnsz.

Másként nézel rám, talán a ruha alatt még testemet is pásztázod. Biztos csak beképzelem – gondolom magamban.

Hiszen mi sosem néztünk egymásra úgy, nincs köztünk meg a kémia.

Most azonban felkavarsz, s felébreszted érzékeim. A nőt látod bennem, érzem, nem egy barátot. Míg én az első italom felett töprengek ezen, te már a másodikat iszod.

Csak nézel némán, most nem viccelődsz velem. Nem nézegeted a nőket sem a fejem felett. Megijeszt a komolyságod, próbálok kisajtolni belőled egy mosolyt. Előrehajolok, hogy mondjak neked valamit, de aztán inkább csak a pohár után nyúlok.

Te is a tiédért nyúlsz, de az enyémet találod. Megfogod kezem, összefonódik tekintetünk, s tudjuk, ma éjjel már nem táncolunk. Elindulunk a kijárat felé, beszállunk egy taxiba, s bemondjuk a címet. Aztán nem szólunk egymáshoz egy szót sem. – Most még visszafordulhatnánk – ezen töprengünk mindketten.

Mikor a taxi megáll, kipattanok, s a lakásig meg sem állok. Gyorsan utolérsz, s az előszobában egymásnak esünk. Akarlak, s te is akarsz engem, de nem tudjuk, hogyan érjünk egymáshoz. Esetlenül vetkőzni kezdünk, a fogaink összekoccannak – aztán elkapjuk a ritmust.

Miközben karjaidban találok örömre, rájövök, mi mindvégig ezt akartuk, csak az alkalomra vártunk.

Öt évig kerültük, hogy kettesben maradjunk, mert, bár sokáig titkolni tudtuk, valójában sosem tekintettünk barátként egymásra.

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.