Szerelmet hallucinálni

A szivárványszínű tulipánok teljesen lenyűgözik a kertben. Leguggol, hogy közelebb tudjon hajolni a virágokhoz. -Milyen szépek! –dugja oda orrát.

-Milyen visszataszító! – hőköl vissza, mert a virágok szára közül hirtelen egy varangyos béka ragyás feje bukkant elő.

-Ki volt képes egy ilyen csúfságot megcsókolni? Még, ha csak a mesékben is?– képed el. Aztán arra gondol, a meséknek milyen sokszor van valós alapja.

Beugrik neki, amit a kollégája mesélt a kutyájáról: egyszer megnyalt egy varangyot. Az eb utána otthon is sokáig szédelgett, nekiment az ajtóknak, leesett az ágyról. Tisztára, mint, aki betépett.

Nosza, gyorsan rákeres, milyen anyagot is termel a varangyos béka bőre. Bufotenint. És persze, hogy hallucinogén. Szóval innen ered a mesebeli herceg magunk elé csókolt víziója.

Beszívja a tulipánillatot, és tovább töpreng.

Lehet, hogy ő is csak hallucinálta azt a szerelmet? 

Lehet, hogy csak a tudata űzött vele gonosz tréfát?

Ki kellene próbálni. Ha most megcsókolná ezt a békát, talán kiderülne, hol kezdődik a hallucináció és hol a valóság.

És hol ér véget a szerelem.

Finy Petra

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük