Szeretnék csended lenni,

mikor végigfut rajtad a libabőr milliónyi apró pettye. S amikor egyedül kiülsz a világ peremére.

Szeretnék csended lenni a legnagyobb zajban, mikor a világ összes robaja egyesül egyetlen hangban.

Szeretnék csended lenni, mikor torkodból a harag szólna, s mikor a könny a fájdalmad egyetlen szószólója.

Szeretnék csended lenni, mikor az öröm a nyelved mögé zárja a szót, az a csend, ami magában őriz minden jót.

Szeretnék csended lenni, mikor megéltünk ezernyi kis halált, mikor szemed őrzi a sóhajom délibábját.

És szeretnék csended lenni az utolsó szó után,  ami hangosabban cseng a mély hallgatásod nyomán.

Szeretnék a csended lenni…

Beni

(kezdőkép: Unsplash)