Szex, szekrény, setlist – Randizás női szemmel

Izgulunk. Kortól függetlenül szétidegeljük magunkat, akár első, akár második randevúról van szó.

Kipakoljuk a fél szekrényt, aztán vissza. Körmöt, hajat, lábat, lelket szépítünk.

Görcsösen igyekszünk egy hamis, szebb világot varázsolni magunk köré, magunkba, pedig valójában akkor járnánk a legjobban, ha őszintén vállalnánk magunkat.

Hosszú távon legalábbis biztosan kifizetődőbb lenne.

Ha a kötelező udvariassági balettozás helyett megmutatnánk azt, kik is vagyunk, mik is vagyunk. Ha hagynánk, hogy nyugodtan működhessen a bennünk működő ösztönlény, aki tudja, mi alapján kell választani.

Persze néha az sem árt, ha – megkergült hormonjaink által átmenetileg száműzött – józan eszünket is elővesszük, amikor randevúzunk.

Vitathatatlanul fontos a kémia. Talán a legfontosabb…

Hogy egyáltalán belehabarodunk-e a másik illatába… Hogy miként reagál egymásra a két test: zene lesz-e az, ami kettejükből játékából kijön, esetleg egy tökéletesen megírt szimfónia, vagy csak fülsértő hamiskodás.

A testbeszédre tehát érdemes odafigyelni, és jó szex nélkül valószínűleg nekifutni sem érdemes egy kapcsolatnak.

De akadnak talán egyéb szempontok is. Van egy barátnőm, Enikő, aki nagy bölcsen így foglalta össze a randizás három alapszűrőjét, melyen át kell mennie a férfinak, ha hosszú távú együttlétet remélünk a kapcsolattól.

Szex, szekrény, setlist. Persze egyénenként változhat ez a felsorolás, de kiindulásnak mindenesetre remek fogalmi trió.

 

Szex.

Szóval megvolt a jó szex, passzolnak az energiák, egymásba habarodtak az illatok, a testünk azt mondja, részéről minden rendben, alleluja! Mi a következő?

 

Szekrény.

Hogy jön egy randihoz a szekrény? Jól, köszönjük szépen! Ha több időt szeretnénk ugyanis eltölteni az adott férfival, netán össze is akarunk költözni vele, bizony érdemes belekukkantani a szekrényébe.

Mert, ha élére vasalva, és színskála szerint állnak ott a ruhák, helyes kis levendulás tasakokkal aromatizálva… Mi pedig mondjuk, nem pont épp klasszikus gardróbtündérek vagyunk, az beszédes lehet a összebútorozás kémiáját illetően.

Vagy pont fordítva, mi vagyunk gumikesztyűben grasszáló, megrögzött lakáscsiszatolók, a férfinál pedig vígan hancúroznak a porcicák a nappali közepén, és fülsértően nyávognak.

Mert az együttélésnek, a közös otthonban létezésnek is megvan a kémiája.

Laktam egyszer együtt egy meleg fiúval. Számomra az volt az együttélés kémiájának egyik csimborasszója: ugyanaz a rendigény, kultúrafogyasztási, sportolási, pihenési, bevásárlási és beszélgetési szokások, mint nekem.

Egyszerűen minden klappolt. Csak éppen nem szexeltünk. Szóval nem ördögtől való belenézni abba a szekrénybe, netán hűtőbe, könyvespolcra… Nagyon megéri.

 

Setlist.

Micsoda hülyeség!  Attól még, hogy nem ugyanazokat a zenéket szeretjük, lehetünk jó partnerek. – gondolják sokan.

És nyilván sokáig is működhet egy kapcsolat, melyet a szenvedélyes szex fűt, és talán még a szekrényteszt is sikeres volt…

De mi van, ha veszít kezdeti, őrült lendületéből a libidó, és hiába élünk egy remekül összehangolt otthonban, valami mégis hiányzik?

Hasznos ilyenkor elővenni a közös setlistet, amit – nyilván – átvitt értelemben is érdemes elképzelni, nem csak zeneszámokra vonatkoztatva.

Nagyon kellemes egyezés, ha van néhány olyan előadó, akinek dalait mindketten fejből tudjuk, és hangosan visítjuk egy koncerten az első sorban. Vagy néhány író, akinek könyveiből egymás szavába vágva mindketten tudunk idézni.

Vagy néhány túraútvonal, amin mindketten bármikor végig mennénk, és minden kövét, gazcsomóját ismerjük, annyira rajongunk érte. De lehet ez sport, főzés, gobelinkészítés, dinnyemag köpő-verseny vagy éppen tojáscsipkézés.

A lényeg, hogy legyen egy közös setlistünk, amit mind a ketten imádunk hallgatni.

Illetve egy közös hobbilista, amin legalább egy-két olyan tétel szerepel, melynek programpontjain őrületes szenvedéllyel tudunk együtt részt venni. Lehet ez egy havasi kürtfújást oktató tanfolyam, vagy intenzív eszperente kurzus, vagy csak egyszerűen az, hogy mindketten szeretünk lejárni a tópartra kacsát etetni.

Vagy fél vekni kenyerekre szalonnát csöpögtetni a tűz körül, és utána füstszagú hajjal ágyba bújni, egymást ölelni. Vagy a naplemente fényeit bezárni a szivárványhártyánkba, mint egy apró ládikába, és eltenni későbbre, emlékbe.

 

De térjünk vissza a randira!

Hiszen tíz perc múlva jön a férfi, és mi még itt állunk egy szál bugyiban… A hajunk csapzott, a smink csak félig van kész… A szekrényünk pedig a sok ruhaválogatásnak köszönhetően úgy néz ki, mint egy katasztrófa sújtotta övezet, ahol hat cunami és két tornádó söpört végig, és még egy 20-as erősségű óriási földrengés is megtépázta a tájat.

Mi lesz így, ha a férfi netán be akar jönni, és elvégezni rajtunk a szekrénytesztet, amit mi akartunk vele csinálni?

Majd kedvesen mutatunk neki egy másik szekrényt…

Vagy előbb jól odahúzzuk a nyakunkhoz, hogy beleszagolhasson…

Hiszen úgyis az illatok egyezése legfontosabb.

Finy Petra

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük