You are currently viewing SzörnyElla bunkó! Te ne legyél SzörnyElla!

SzörnyElla bunkó! Te ne legyél SzörnyElla!

És SzörnyElla felébredt a délutáni szunyókálásból, majd rádöbbent, hogy az élete kicsit sivárka, azaz reggel óta mit sem változott. Savanyú kis arcocskája kávéért kiáltott és kilibbent érte a „való világba”.

El is ballagott a legközelebbi kávézóba, ahol mosolygós nők beszélgettek az egyik asztalnál, éppen vidáman nevettek egy béna kis poénon. Csakhogy SzörnyEllának nem tetszett a poén és zavarta a nevetés, főleg, ha az a másé, ezért odakiálltotta, hogy „Ez bizony szánalmasan erőltetett volt!”

A mosolygós nők már nem nevettek. SzörnyElla boldog volt, hiszen elérte, amit akart.

Csend lett.

Mondjuk döbbent és nem békés, de SzörnyElla nem tudott a csendek között különbséget tenni. A lényeg, hogy szerinte igaza volt – hiszen annak idején a mamája is mindig azt mondta, hogy a hallgatás beleegyezés – ezért büszkén kisétált a térre.

A szökőkútnál egy kislány táncolt, mutatta az édesanyjának mit tanult aznap a balettórán.

SzörnyEllának fájt nézni minden kecses mozdulatot. Talán eszébe juthatott, a rózsaszín tütüs kislány, aki valaha volt – és az, aki lehetett volna.

„Soha ilyen bénát nem láttam még!” rikkantotta oda, és a kecsesség megtört, a tánc abbamaradt.

Szűk sétálóutcába trappolt be most a mi kis SzörnyEllánk, ahol az embereknek volt képe önfeledten trécselve andalogni.

Felháborító volt a zsivaj.

Ő átügetett a tömegen, lökdösődött és mindenkihez volt egy-egy epekeserű szava.  Amikor betoppant egy beszélgetésbe odavágott valamit gondolkodás nélkül:

„Ilyen hülyeséget még soha nem hallottam!” vagy „Hát hogyan mered máshogy gondolni, mint én?”

„Ezt nem így mondjuk!” és „Kevesebb sminket kenj magadra legközelebb!”

Mindenki abbahagyta a beszélgetést. SzörnyEllának ezek szerint megint igaza volt.

Igazsága legnagyobb tudatában menet közben kiírta alkoholos filccel egy cukrászda kirakatára, hogy rossz minden torta. Igazából persze soha nem evett meg ott egy szeletet sem, de hát az kit izgat?! Neki rossz napja van, messze még a péntek, menzesz előtt áll és amúgy is: ő, első SzörnyElla egy őszinte ember.

A világ közepe.

Szerintem meg egy kőbunkó.

Az ilyen szörnyellás viselkedés miatt tűnik el a netről az érdemi beszélgetés. Mert a fenti mesében a kávézó egy magazin facebook oldala, a szökőkút a kerületi csoport hírfolyama, a sétálóutca meg mondjuk egy országos újságé.

Az ilyen SzörnyEllák miatt nagyon sokszor meg sem szólal olyan, akinek más a véleménye vagy érdemben beszélgetne valamiről. Mert az ilyen SzörnyEllák mindent tökretesznek maguk körül a vélt igazukkal, az őszinteségnek vélt otrombaságukkal.

A kávézóban, a téren és a sétálóutcában sem beszélünk így egymással.

Akkor miért engedjük a szörnyellaságot érvényesülni a neten?

Legéndi Adrienn

(kezdőkép: Unsplash)

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?