Távvezérelt értékek

Még életemben nem szültem.

Tudom, nem ez a nap híre, mint ahogy az sem, ha azt mondom, ez minden bizonnyal így is marad.

​Sokkal nagyobb visszhangja volt annak, hogy Katalin néhány napja egy újabb gyermeket hozott a világra. Akkora volt a visszhang, hogy a hírről még az is értesült, akinek nemhogy internet-hozzáférése, de tévéje sincsen.

Nincs is ezzel semmi baj, kell néha a bulvár.

Ami nekem viszont kevésbé tetszik ebben a felhajtásban, az Katalin teste. Na nem szó szerint, hanem a cirkusz, ami kialakult körülötte.

Őszintén szólva, nagyon örülök annak, hogy nem vagyok nő.

Többek közt azért is,

mert már szülni sem hagyják őket nyugodtan.

,,Szülés után két héttel újra bombaformában a sztáranyuka” – Ugye ismerősek az ehhez hasonló szalagcímek?

De kérdem én: miért is kell bombaformában lennie az anyukának? Miért nem elég, ha ,,csak” egészséges és boldog? És nem mellesleg a gyermek is?

Tisztában vagyok azzal, hogy egy abszolút test-orientált világban élünk, amelyben semmi sem fontosabb a látszatnál.

Csalfa kis burkot építettünk magunk köré, és rágörcsölünk arra, hogy azt vetítsük kifelé: mi szuper emberek vagyunk.

A közösségi oldalakat elárasztjuk megrendezett, a boldogság illúzióját keltő hatásvadász képekkel, hogy elhitessük mindenkivel: fantasztikusan tökéletes életünk van.

Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy a gyermek kiváló ürügy arra, hogy valaki elhagyja magát: semmi probléma azzal, ha a nő törekszik arra, hogy jól érezze magát a bőrében – sőt!

Én ezzel a tökéletesség-kultusszal nem értek egyet,

és nem is tudok mit kezdeni.

Amikor XY sztármamit azért állítják követendő példaként a nők elé, mert még el sem vágták a köldökzsinórt, de neki máris feszesebb a hátsója, mint a kád pereme, akkor hálát adok az égnek, amiért férfinak születtem.

Szerencsére a nők többsége kellően intelligens ahhoz, hogy két tolófájás közben ne azon agyaljon, milyen edzésprogramot dolgozzon ki annak érdekében, hogy ,,bombaformába” kerüljön és ,,végtelen hosszú combokat” villantson.

Viszont igen erős jellem kell ahhoz, hogy ennyi tökéletes szuperlény között az átlag anyuka egy kicsit se érezze magát kellemetlenül, amiért a testére nemhogy a gravitáció, az idő, de még a szülés is hatni képes.

Férfiként azt kell, hogy mondjam, bármennyire is kellemetlen, hogy én még egy náthába is rendszeresen belehalok, és ha véletlenül elkap egy nyavalya, akkor abszolút kikészülök.

Nos, a szülésről az a benyomásom, hogy

a náthánál kicsit melósabb.

Előfordulhat, hogy én vagyok a hülye, de azért egy nő elég sok mindent kockáztat, amikor gyermekvállalásra adja a fejét. Többek közt az életét, hiszen hibába fejlődik az orvostudomány, sajnos a mai napig előfordulnak olyan esetek, amikor az édesanyja az életével fizet… 

Mindezek fényében pofátlan dolog, hogy a média azt traktálja a nőkbe:

szülés utána nemhogy az eredeti, de

a 12 éves tinilány testedet szerezd vissza!

És azért ne feledkezzünk meg a gyerekekről sem: én az eddigi életem során még egyetlen olyan gyermekkel sem találkoztam, aki azért szereti az édesanyját, mert annak tökéletes teste van.

És lehet, hogy tévedek, de ebben az egész gyermekvállalási buliban mintha ők lennének a főszereplők, és az ő véleményük számítana a legjobban… Nem?

Hegyi László
Férfi titkok

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük