Tükröm, tükröm…

…mondd meg nékem! Miért vagy folyton az én ellenlábasom?

Miért akarod azt elhitetni vélem, ha neked megfelelek, csak akkor lehetek az, aki vagyok?

Neked vagy nekem jó az, ha próbálom eltüntetni a szarkalábakat, ha sminkkel kendőzöm el valódi arcomat?

Miért nem engedsz el magadtól addig, míg egyetlen hajszálam sem áll rakoncátlanul…

Miért gondolod azt, hogy rosszabb vagyok bárkinél, ha az a tincs a szemembe hull?

Gunyoros vigyorral szemléled az öltözékemet. Miért fáj neked az, hogy azt viselem, amit szeretek?

Lebiggyed a szád, mert épp kacagok? Hát neked a Jóisten egyetlen pozitív gondolatot sem adott?

Miért lázadsz, ha magamat szívesebben látom viszont egy csillogó szemben, mint benned, aki folyton csak gyötörsz?

Miért kellene csak mindig neked megfelelnem? Neked, aki kényed kedved szeretnél alakítani? Tucatárut miért akarsz faragni belőlem, miért nem engeded, hogy egyedi legyek?

Miért tekintesz ellenségként rám? Ennyire távol áll tőled a hit, és a szeretet?

Ennyire nehéz elhinni, hogy fontosabb vagyok magamnak annál, mint hogy a te kényedre-kedvedre tegyek?

Tudod, mit mondok neked?

Boldogan élni

tükör nélkül is lehet…

Edit

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.