Újra engem akar

5 hónappal ezelőtt tört darabokra az életem.

A párom azt mondta, nem kellek tovább neki.

Összetörtem, összezavarodtam. Magam sem tudtam, mit akarok: emberek közé vágytam, máskor pedig a szobámban gubóztam volna össze. Enni nem tudtam.

Hat és fél év után nehéz volt egyedül,

üres lakás, hangtalan falak,

az illata mindenhol, cuccai szanaszét.

Minden perc lassan, másodpercenként telt, az óra szinte a fejemben kattogott.

Két hónapig ment így az életem, aztán elkezdtem feltápászkodni a padlóról, hamarosan pedig úgy éreztem, egyenes derékkal állhatok megint a világ elé.

És most, öt hónappal később

mégis engem akar.

Megbánta. Érti már, mit vesztett.

De tényleg engem akar, az én személyemet, vagy azt, amit nyújtottam?

A biztonságot, a szeretetet, a társaságot?

Vajon őszinte érzelmek vezérlik, vagy az egyedülléttől való félelem?

És miért pont most?

Már csak a csúcsdíszért nyújtózkodtam, most meg leverte a díszek felét életem nehezen feldíszített fájáról, s most megint szedegethetem fel a cserepeimet a földről.

Napok óta csaponganak a gondolataim.

Vajon egyedül megvalósíthatom önmagam? Vagy fogadjam vissza? 

Vajon mi a jó döntés?

Pokolian nehéz bántani azt az embert, akiért egyszer lángoltál,

akit mély szeretettel szerettél.

Most is vannak érzelmeim, nem múltak el varázsütésre nyomtalan…

Mi lesz holnap?

Még mindig nem tudom.

De abban biztos vagyok, hogy eljön.

S. Bianka

One thought on “Újra engem akar

  1. Akkora színjáték,hogy az ember elveszett a kulisszák mögött,itt is egy báb,ott is egy báb, jéé még egy és még egy, hol a gerincetek?Rángatnak?Na elmentetek színésznek!És itt van Pinocchió is a nagy orrú nagy P-vel!Két Cch-vel,vagy Két Kk,nemtom!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük