Újraindítjuk a gyerekkor motorját – Felolvasó- és improvizációs est a Bátor Táborról

Még csak három napja jöttem vissza a táborból, még fel sem vettem a kinti valóság fonalait.

A lelkem még odabent van, abban a színes szappanbuborékban, amit oly gondos kezek vigyáznak, és olyan csoda szerkezet mozgat, amit ember, aki még nem járt ott, el sem tud képzelni.

Az események idekint rohannak, az idő nem áll le beszélgetni a szomszédjaival, és már itt ülök a Magvetőben, éppen újraindítjuk a gyerekkort. Igaz, tegnap volt a rendezvény, de olyan, mintha még mindig ott ülnék.

Az est célja, hogy megmutassuk, a Bátor Táborban sokféleképpen válik szabaddá egy lélek,

hogy újra meg lehet tanulni önfeledten nevetni, játszani.

Élni.

 

Básti Juli, Trokán Nóra, Szervét Tibor és Dér Zsolt mind

táborozó gyerekek leveleiből olvasnak fel, amiket a cimboráknak és a világnak üzennek.

A Grund színház színészei, pedig improvizációval mutatják meg, hogy a gyerekkor mindannyiunk életében újraindítható, 

bármikor.

 

Amikor évekkel ezelőtt átléptem azon a barna vaskapun és részesévé váltam ennek a mese világnak, nem is gondoltam volna, hogy, amit és amennyit tudok adni a gyerekeknek, az vissza is fog jönni.

Meghálálják azt a szeretetet, amivel feltétel nélkül elhalmozod őket és sokszor meglepő módon még többet is kapsz,

mint amennyit a szíved elbírna.

De ilyenkor sem kell megijedned, olyankor csak a boldogság csordul ki a szemedből, apró cseppekké formálódva.

A táborban töltött idő alatt rengeteget beszélgetünk a gyerekekkel, megnyitják előttünk a lelkük és olyan magasztos gondolatokat tárnak elénk, hogy tátva marad a szánk.

Sokszor álltam meghűlve a meglepetés erejétől,

hogy egy tizenhárom éves honnan ismeri a szeretet összes szakzsargonját,

hasonlatokba csavarva, mintha csak a szavaikkal főznének ezerféle fűszerrel.

A levelekben pedig tintával örökítik meg nekünk üzeneteik, amiktől ellágyul a lelkünk, megtelünk, mint a patak medre, nagy esőzés után, boldogság és büszkeség a két főszavunk, és sírni is ér.

 

Tudom, hogy olyan zavaros az egész és hihetetlen, de létezik egy olyan világ, ahol a gyerekek elfelejthetik betegségüket.

Újraélhetik azt, amiről lemaradtak, vagy amire

nem volt lehetőségük.

Belecsöppenhetnek egy olyan varázs országba, amiben mindenkinek van hely a szivárványon és eső után együtt integethetünk a Napnak. Ahol mindenki más, de mégis ugyanolyan.

„A Bátor Tábor olyan, mint a világ legcsodálatosabb helye, ahol kikapaszkodhatsz a félelmekből és újra normális életet élhetsz, mint a betegség előtt.”

„Nekem a Bátor Tábor olyan, mintha összegyűjtenénk minden ember álmait, vágyait, összegyúrnánk, és kiraknánk. Ráömlesztenénk az emberekre.”

De hallgasd meg az összes felolvasott levelet. Ha lemaradtál volna, itt vissza tudod nézni az egész eseményt. https://www.facebook.com/batortabor/videos/10156335729649939/

És, hogy nekem mit jelent a Tábor:

Egy hatalmas hajót, aminek legénységével bármikor körbe utaznám a Földet és nem félnék semmilyen viharban, nem lenne akadály egyik tengeren, sem óceánon

– mert együtt, ebben a szerkezetben,

bármilyen kalandra készen állunk.

Támcsu Anikó

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük