Útikalauz Prágához, szigorúan csak kalandvágyóknak!

Mesélhetnék Prága szépségéről, de nem fogok… Aki már volt ott, az tudja, aki meg még nem, az tegye fel a bakancslistára, és nézze meg a saját szemével! De akkor miről fog szólni ez a cikk?

Kalandról, éjszakai hálókocsis vonatról, fájdalomcsillapító kürtöskalácsról, lépésszámlálós, macskaköves csatangolásról, hátizsákos turistákról és a cseh konyháról. Egyszóval mindenről, ami a turista könyvekből hiányzik.

Hátizsákos turistaként büszkék vagyunk arra a párommal, hogy csigaházként hordjuk a hátunkon a túlélő készletet. Kell egy pulóver? Van egy a hátizsákomban. Még egy kesztyű? Az is van. Telefontöltő, hajgumi, nasi, víz, zsebkendő, ragasztószalag, bicska… Mi kell? Minden van.

Az, hogy szeretek utazni, csak egy dolog. A kalandfaktor, az már valami!

Az élményt úgy fokoztuk, hogy hálókocsis vonattal utaztunk. A mai rohanó világban miért választja az ember az egyik leglassabb, mégis viszonylag drága utazási módot? A vonat elringat, úgyhogy aludni biztosan fogsz tudni. Néha kicsit olyan volt, mintha hólapáttal ütemesen ütötték volna a vonat oldalát, de ha tudtuk volna, hogy füldugót is lehet kérni…

Viszont így minden nap értékkel bír, hiszen nem vagy fáradt a vezetéstől és a nap további része nem kuka, nincs 0. nap. Reggel megérkezel, és már neki is lehet vágni a kalandnak. Valamint megspórolsz 2 éjszakát a szállodában.

Persze a luxuskörülményeket felejtsd el! Szűk kabin, kicsit fapados ágy – ha szerencséd van, akkor takarót is kapsz. Wc-higiénia nem sok, a zuhany felejtős,

de egyszer mindent ki kell próbálni, és mi nem bántuk meg!

Egy utazáshoz mindenre próbálsz felkészülni. Mindenből +1-et teszel be, evőeszközt +1 főre pakolsz, bundabugyit a hidegre, esernyőt a felhőszakadásra, és most már azt is tudjuk, hogy fültisztítót is kell pakolni… A hotelszobában 2 főre 1 pálcika jár. Hm… Ez most vagy smucigság, vagy új luxuscikk van a piacon…

Szóval nyugodt szívvel vágunk neki a macskaköves utcáknak, de pár óra elteltével férfi kísérőm cipőtalpa levált… Mit lehet tenni?

Eshetünk pánikba, de minek?

Köszönetet mondhatunk, hogy sem az eső nem szakad, sem a térdig érő hóban nem kell félig mezítláb sétálni. Végül így is, úgy is kell egy cipőboltot keresni, csak ne a fél havi fizetésünkért…

Örömködések közepette lábunkon az új cipő – baráti áron, akciósan, még a hülyének is megérte, hát még nekünk. De mire a lépésszámláló átlépi a 20.000 lépést, a láb sajog, töri az új cipő…

Ezt a férfinépek kínkeserves hisztivel fűszerezett drámaként adnák elő,

de az én párom egy hős.

Némi fájdalomcsillapító vaníliafagyi, kürtöskalács vagy éppen malacos batyu társaságában a fájó láb bírja tovább a sétát.

A helyiekkel ismerkedni és bolondozni mindig muris. Egy ékszerkészítőnél álltunk meg, nézegettük a portékáját. A kerámia fülbevalók közül felbukkant az árusító bácsi, és az elefántos fülbevalók trükkjét mutatta meg… Az elefánt teste és feje külön volt, az állat fejét megemelve pedig huncutságokat fedett fel: elefánt… halcsontváz… elefánt… szívecske… És a legjobb: elefánt… hölgy… piros bikiniben.

Hangosan kacagtunk a Károly-híd közepén.

Gasztronómia terén mindig blogokat, útikalauzokat szoktam olvasni, ahol ajánlanak szuperjó helyeket. Mégpedig olyanokat, amik a turista övezettől lehetnek akár csak egy utcára, de az árak nagyon barátiak, és a városban lakók ízlésére vannak szabva.

Így tértünk be egy palacsintázóba: banános-csokis-kókuszos és juhtúrós-spenótos-tojásos…  Egy hagyományos cseh étterembe: 3 féle knédli, sima, krumplis és szalonnás, plusz disznó-, marha- és csibehusi, és – esetleg vagy – gulyásleves.

A Vytopna vonatos étterembe: ahol kisvonatok hozzák ki az asztalokhoz a sört – a kiszámlázott vonatjegyeken meglepődtünk… És egy hamburgerezőbe, ahol boldog voltam, amiért külön tálacskákban hozták a szószt, és nem tették ehetetlenné a hamburgert, hogy mindenhol folyjon belőle.

Illetve csak-csak legurult minden vendéglátóipari egységben egy-egy korsó sör.

Prága nagyon hangulatos város, kicsit Budapestre hajaz. A macskaköves Óvárost végig járva magunkba szívtuk a várost.

Zárójeles megjegyzés: a fű legalitásán kicsit meglepődtünk, de egy idő után megszoktuk a mellettünk elsétáló bokorszagú népek illatfelhőjét.

Ez is Prága alapon…

Szóval, akkor Te mikor is indulsz?

Kirizs Kornélia

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük