Virtuális detoxba kezdek – bocs, az ünnepek alatt nem leszek elérhető!

Elsőre egészen hülye ötletnek tűnt.

Felborítja a rutinomat, belassít, elválaszt a napi sodrástól –

aztán rájöttem, hogy hát nem erről kellene szóljon az ünnep? 

Pontosan erről!?

Szerintem de.

És ha nincs net, nincs közösségi média, nincs ez az egész virtuális zsizsegés a háttérben, mindennek a folyamatos jelenléte,

akkor jobban tudok másra figyelni.

Mert nem terelődök el.

Így jobban figyelek a családomra.

A szerelmemre.

A szeretteimre, akik velem lehetnek és azokra is, akikre már csak emlékezhetem.

Figyelek az Ünnepre. A szokásokra és a megtartásukra, melyek mostanában furcsamód felértékelődtek számomra. Mi a fene, talán öregszem…

Figyelek a csendre.

A pihenésre, a saját gondolataimra, a békés együttlétre,

a kedvesem szavára, a gyerekem mozdulataira…

Szóval, tudjátok, aki akar, megtalál: van telefon, ha valami sürgős…

Ha pedig valami igazán fontos: arra ott a kapucsengő!

Kárpáti Kata

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük