Voilá: kávé, csészében

Vendéget várok, és tényleg csak az alapszabályra koncentrálok, miszerint: az igazi barátnőket nem érdekli, hogy tiszta-e a lakásod, őket az érdekli, hogy van-e kávéd, bor a hűtőben, dugicsoki a kamrában.

Kávé! Nincs itthon kávé!

A pánikhullámban az agyam végletekig pörgeti a „filmkockákat”: egy földműves látja, hogy rossz a termés. Nincs pénze, elmegy melózni egy hajóra, amit egy váratlanul erős szél Indonéziába sodor. Partot érve beleejt egy magot a talajba, és voilá, 100 évvel később kávé lesz belőle.

Minő véletlen! Vagyis semmiképpen nem az. Minden mindennel összefügg. Ezt mondja ki a pillangóhatás.

Vajon egy pillangó szárnycsapásai Brazíliában képes tornádót előidézni, Texasban?
A válasz: mindenképpen.

A vendégem megérkezése után az én pillangóm egy kávézó felé terel minket, mert ebéd után a legtöbben ejtőzésre vágynak egy finom kávékülönlegesség társaságában.
Egyik kávé sem szól „elvitelre”. Ez a hely cégpolitikája.

A reggelek brutálisan gyengék manapság a kávézókban. Persze, a legtöbb hasonló hely fogd a kávét, és fuss sufnivá degradálódott, ahová az ember csak beugrik a reggeli tejeskávéjáért, és papírpohárban viszi is tovább. Állandó rohanásban vagyunk, nincs időnk csészében kérni a kávét.

Van, aki nem hajlandó megadni magát ennek a szokásnak.

Napi tanulólecke: legyen időnk magunkra és egymásra, legalább egy csésze kávé erejéig. Olyan nincs, hogy valaki túl elfoglalt. Olyan van, hogy rossz sorrendet állít fel. Holnap kérd a kávéd csészében, papírpohár helyett, és nézd meg, hogy mi fog történni!

A te pillangód is dolgozni fog, hogy olyan történjen veled, ami másként semmiképpen…

Kirizs Kornélia

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.