Volt egy pillanat, amikor azt hittem sikerült elengednem téged

El sem tudom képzelni, mit gondolhatsz rólam. Nyilván azt, hogy pszichopata vagyok. De ez nem igaz, és ha belegondolsz, ezt te is tudod.

Egyszerűen csak képtelen vagyok elfelejteni téged. Iszonyatosan kínlódom. Nincs nap, amikor ne jutnál eszembe és nincs alkalom, amikor ne a kocsidat lesném, hogyha csak egy pillanatra is, de lássalak.

Mondhatnánk, hogy ez beteges, de nem az. Ezt úgy hívják ragaszkodás. Ragaszkodás hozzád és ragaszkodás ahhoz a nőhöz, aki melletted vagyok. Olyan sokat köszönhetek neked. Annyi mindenre megtanítottál, hogy egyszerűen nem tudok rólad lemondani.

Sajnálom, mint ahogy azt is, hogy ezzel a fajta viselkedésemmel kikészítelek.

Tudom, tisztában vagyok vele, hogy csak valami csoda menthet meg, valami csodának kellene történnie, hogy megváltozzon a kapcsolatunk egy pozitív irányba. Ezt tudom.

De tudod, milyen vagyok… Álmodozó típus. És állhatatos is… Szóval nem tudom mikor érkezik el a pillanat amikor teljesen eltűnök az életedből, de azt szeretném ha tudnád, hogy majd ha már “nem leszek” és nem hallasz felőlem, én akkor is gondolni fogok rád és minden gondolat amiben benne leszel mosolyt fog csalni az arcomra.

Még akkor is, ha az a mosoly nem lesz őszinte. De ott lesz, és neked szól majd… még akkor is, amikor te már azt hiszed régen elfeledtelek!

M.

(kezdőkép: unsplash)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük