Buongiorno Olasz Ősz!

Párás, kávé illatú reggelekkel indulnak a szeptember végi napok. Kora reggel miközben tekertem a történelmi belváros felé, a nyüzsgő piactér mellett, örömmel vegyültem el újra, a nyári napsütés után, olasz kisvárosunk életében.

Éppen letámasztottam a kerékpáromat a többi kis színes kosaras „jármű” mellé a sarki bár melletti tárolónál, ahol bizony kötelező beszélgetős szeánsszal indul a reggel. Az ablakban lévő pultoknál egymás mellett, kellemes távolságot tartva a gőzölgő kávé mellett köszöntötte mindenki egymást és a reggelt.

Kutyusok feküdtek kockás mellényben az utca kövén, nyújtózva a kora reggeli olasz nap alatt, miközben a le – lepottyanó reggeli sütemények morzsáira boldogan figyeltek. A Piazza San Giacomo főtéren, a színes, apró ablakos, fagerendás, freskós kereskedő házakkal övezett csodás akusztikájú tér közepette, a mi hegedűsünk játszotta a „reggel himnuszát” így rendületlenül, s az aggastyán festő bácsi pedig, miután a kis porcelán csészéből kiszippantotta a kis feketét – visszatért a festőállványához, s folytatta a munkát. A szemközti templom napórája, s az angyalok mellett csücsülő galambok sziluettje elevenedett meg előttünk.

Az Olaszországban történt, sokkoló napok, hetek után, a nap kisütött ezen a nyáron. A teraszokon keresztül beszélgető és zenélő, s a szemközti házakban lakó, eddig sosem ismert „új szomszédokkal” közös reggelizős programokat kialakító olaszok, nem adták fel.

Sőt, ez az év, még inkább összekovácsolta a lelkünk, a közösségeink.

Ahogy apró lakóközösségi szinten, úgy városi, regionális, s országos szinten is.

Egy pillanat erejéig sem álltunk meg, még akkor sem, amikor a négy fal körénk zárult. Akkor indítottuk el csak igazán, a mindenkit átölelő közösségeket, a megannyi online csoportot, felületet, a mesélős telefonvonalakat, a házi asszonyoknak ötleteket adó platformokat, a gyerekeknek az egymás számára meséket olvasók körét, s még megannyi ötletes dolgot.

Mert az ÉLET, ÉL és ÉLNI AKAR, s bár lesújtott ránk sokféle dolog ebben az évben, s bőven van behoznivaló minden területen és ágazatban, de

egy dolgot nem tud tőlünk elvenni ez a mostani állapot: Az Élet Szeretetét.

S bár most megannyi új szabály szerint élünk, színes ikonokkal felfestett macskaköveken állva figyelünk arra, hogy a téren kávézva, ne alkossunk tömeget.

A belső terekben színes, divatos maszkot viselünk, mert ez a fránya dolog nem veheti el a kedvünket. A tanárok átlátszó maszkokban tanítanak a suliban, hogy a gesztus és a mosoly ne maradjon el, s bár nem szeretnénk így leélni még mi sem hosszú további hónapokat, de most az a feladat, hogy vigyázzunk magunkra és egymásra, s becsüljük meg a helyzetet, ami Olaszországban hála Istennek jelen pillanat most stabil, s nem idézi a tavaszi napokat.

Visszatértek a csacsogó, színes, kávéillatú reggelek, amikor roppan a brioche, amikor csilingelnek a kiskanalak a porcelán csészéken. Amikor alig várjuk a pillanatot, hogy leüljünk az asztalok mellé „maszkmentesen”. Amikor több lett a testbeszéd és még színesebbek a ruhák, mert a bennünk rejlő érzéseket, ahogy csak tudjuk, megannyi módon fejezzük ki.

Eljött az ősz, ami elhozta a karantén szerelmek leánykérései után a csodás esküvőket, emellett pedig érkeznek a hírek a megannyi „karantén” baby megfoganásáról, idős párok nyári élményeiről is olvashatunk sok helyen, s hogy a Cinquecento generáció, kik a legveszélyeztetettebb korosztály volt, miként is töltötte a „Ferragosto”-t ezen a nyáron.

Az emberek arra figyelnek, amitől a napjaink is szebbek, s mivel a jó hírekre minden téren van igény, útjukra leginkább ezek kelnek. Természetesen a célirányos, segítő jellegű, támogató kommunikáció mellett, melyre ugyanúgy szükség van egy ilyen időszakban, amikor annyi minden kering a levegőben.

Fessen, frissen fiatalosan sétálgatnak a kockás kalapos Nonno-k a Piazza-k történelmi kövezetei felett, s az unokáikat a suliba kísérő primadonna Nonna-k is a színtérre léptek újra, most annyi különbséggel, hogy mindenkinek új kiegészítője van. A kalapok, dísz zsebkendők, s a nyakkendők mintáját lekövetve, stílusosan az arcot is öltöztetve van jelen mindenhol a maszk, amely most mindennapunk része. Nem, nem szeretjük mi sem, s reményeink szerint egyszer végleg kitehetjük majd a táskánkból, de addig is gondot nem okozva, viseljük, magunkra és másokra is vigyázva.

Az olaszok tudják, eldöntötték, hogy az életnek mennie kell tovább, s bár ért bennünket így is hatalmas gazdasági „sokk”, amelynek még számos következményei lesznek, mi nem állunk meg. Az életnek mennie kell. Így is annyi a korlátozó körülmény és tényező, ha mi emberek is megállnánk és nap, mint nap a félelemmel szembenézve harcolnánk, minden erőnk elfogyna. Arra pedig most, kifejezetten nagy szükség van.

Az olaszok úgy mondják: „Egy jó kávé közösen, vagy egy nagy mosoly, de akár egy koccintás is, igazi LELKI KARBANTARTÁS”, …. s ha lelkünk rendben, bizony a fizikumunk is jobban lesz. Így hát „megfogjuk” egymás kezét és senkit sem hagyunk el. Felkerekedtünk, s hagyjuk, hogy az olasz élet, ÉLJEN. Ahogy kell.

Hiszen, a pizza tésztának dolga van, ezért mindennap ugyanúgy „fel is kel” a kis sarki étterem keltető szobájában. A piac hajnali hangulatának sürgés forgásában érkeznek a friss halak és a zöldségek, s a templom harangja is diktálja a tempót és az ütemet, ahogy az ebédszünet elmaradhatatlan pillanataira is figyelmeztet. A minket körülvevő tereken mindenhol, az éttermek és a bárok hatalmas nagy teraszai, most már „melegítő állványokkal” várnak minket, mivel a tavaszi időszak után a városok hatalmas nagy „csillagos ég alatti” szabad tereket rendeztek be.

Így a megfelelő távolsággal elhelyezett asztalok mellett, nem akadály jólesően meginni egy isteni Aperolt, Prosecco-t vagy kávét, ami közben a mosoly, s a dallamos csacsogás, a koccintások sora ugyanúgy ott van velünk, – hiszen ilyenkor a maszk is lekerül. A gesztikulációk, s az életszeretet minden apró, finom, ízes pillanatával együtt, a hangos mondatok, köszönések hadával, megtiszteljük, s hálásak vagyunk ezekért a pillanatokért.

S valami elmondhatatlanul élvezzük, hogy bizony kicsattanóan áramlik a levegőben,

az igazi „DolceVita” is.

Semperger-Sommariva Kinga
Egy kis Itália – Boldogságmorzsák nap mint nap, – Olaszország titkos vidékeiről

(A képek a szerző tulajdonát képezik, megosztásuk csak forrásmegjelöléssel engedélyezett.)

 

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük