Lenullázta az életét és Balira ment újjáépíteni – interjú Marosvölgyi Andreával

31 évesen, egy nagyon nagy bukás, felállás, 5 év vállalkozásépítés és egy év masszív kiégés után eladta mindenét, majd fél évre Balira költözött.

De vajon megváltoztatta az életét az ott töltött idő? Erről kérdeztem Marosvölgyi Andrea coach, business mentort.

Tomkó Bori: Mesélnél arról kicsit, mivel foglalkoztál Bali előtt?

Marosvölgyi Andrea: Az alapvégzettségem személyi edző, ezen a területen dolgoztam közel 7 évig. Saját vállalkozásom volt, egy lakás-fitneszt vittem, ez indult az említett bukással.

Ezt az akkori párommal és egy másik személlyel valósítottuk meg, majd nem sokkal később bele is buktunk. Úszott mindenem, többek között a lakásom is, amit belefektettem… És a párkapcsolatom sem élte túl ezt a krízist. Ekkor 26 éves voltam.

Később egy főképp Amerikában futó blogon dolgoztam pár évig, ezt csináltam Balin is egyébként.

fotó: Nagy Szabolcs

TB: Mihez kezdtél ezek után?

MA: Újraépítettem az életem. Folytattam a lakás-fitnesz vállalkozást, de már egyedül. Őrült sokat dolgoztam, nagyjából csak ebből állt az életem. 31 éves koromig működött ez, de addigra teljesen kiégtem benne. És amikor a stúdiónak már többedszerre költöznie kellett, azt már nem vállaltam be. És akkor feltettem magamnak a kérdést:

Valami mást kellene csinálnom, de mit?

Jártam már egy ideje pszichológushoz és coach-hoz is. Be is iratkoztam már korábban egy coach-képzőbe, de mivel csak levelezőn tudtam végezni, így nem sok értelme volt…

Mivel az életemet teljes egészében lefoglalta a vállalkozás, minden más háttérbe szorult. A kapcsolataim sem működtek, nyilván nem voltam egyensúlyban egyáltalán.

Egyszer csak belebotlottam egy utazós blogba és rájöttem, hogy én miért ne tehetném meg azt, amit ők?

TB: Vagyis egész pontosan mit?

MA: Korábban kerestem, hogy abból a feszítésből, amit akkor az életemnek hittem, hol a kiút. Kapaszkodtam mindenbe, kapcsolatokba, sportba, barátokba, csak hogy fent tartsam magam a felszínen, hogy ne fulladjak bele a saját életembe.

Tele volt az életem zajjal, amitől nem hallottam meg, hogy valójában mit szeretnék. Aztán egy hang túlüvöltötte ezt, és megváltozott minden.

És az elhatározást tett is követte: 2016 júniusában kitaláltam, majd azon a nyáron befejeztem a vállalkozásom, eladtam mindenem és szeptemberben kiköltöztem Balira.

TB: Húha! És csak úgy egyedül nekivágtál a világnak?

MA: Igen is, meg nem is. Azzal a barátommal mentünk ki, akivel a blogot csináltuk, de sokszor nem is voltunk egy helyen.

TB: Hogy teltek a napjaid Balin?

MA: Kint nagyon lassan telik az idő, meghosszabbítja az életed, ha oda kimész. Reggel felkeltem, elmentem a piacra, dolgoztam a blogon, napoztam, szörföztem, ismét dolgoztam egy picit, aztán futottam. De naponta kb. 4-5 inger ért mindösszesen.

TB: Magyarokkal találkoztál kint?

MA: Jóban lettünk Ritával, A sárgaruhás lány blog írójával például, és ott találkoztam Szandrával, az egyik legjobb barátommal, de amúgy nem.

TB: Hiányzott valami az itthoni életedből?

MA: 4 hónap után már nagyon hiányzott az életem. De mivel itthon január volt és nagyon hideg, így még maradtam március elejéig.

TB: Mit jelent az, hogy „hiányzott az életed”?

MA: A pörgés, a nyüzsgés hiányzott. Fél év a totál ellenkezőjében elég volt. De nem Balin változott meg az életem, hanem utána. Amikor mindenedet eladod, nincs kint semmid, akkor a tárgyak iránt totál elveszted az érdeklődésedet. Itthon például nagyon sokáig egyáltalán nem is vettem tárgyakat.

TB: Mihez kezdtél, miután hazajöttél?

MA: A blogot még elég sokáig csináltam. Egyébként még 2 év úgy telt el Bali után, hogy nem igazán volt elképzelésem a jövőről. De az az érzés, ami korábban volt, hogy „Bárcsak úgy kelnék egyszer fel, hogy nincs gyomorgörcsöm!”, az már nem volt.

fotó: Marosvölgyi Andrea

2018 szeptemberében elkezdtem fotózni. És mint mindenért, ezért is 200%-on tudtam lelkesedni, olyannyira, hogy decemberre már pénzt is tudtam vele keresni. Viszont tudtam, hogy annyira magas lángon égetem, hogy gyorsan ki fogok égni benne. Addig élveztem, amíg hobbi volt. Viszont sokat köszönhetek neki, például azt, hogy összehozott egy coach-iskola vezetőjével. Szóval ismét megtalált a coaching. De ezúttal el is végeztem az iskolát.

fotó: Marosvölgyi Andrea

TB: És azzal is foglalkozol most már?

MA: A jelenlegi fordulatot igazából egy randi hozta az életembe, amiből aztán párkapcsolat lett pár hónap erejéig, és mivel ő coach volt, ezt már a sokadik jelnek vettem, hogy a coachinggal dolgom van.

2019 nyara óta pedig üzleti mentoringgal foglalkozom, először résztvevőként, majd mentorként, most pedig coachként, csapattagként vettem részt egy vállalkozói Mastermind-ban.

TB: Miben más most az életed?

MA: Fura, mert 10 évig egyedül dolgoztam, maximum 1/1-ben emberekkel, de most élvezem, hogy csapatban lehetek és vezethetek kis csoportokat is. Mindig is szerettem embereknek segíteni, de a mai napig meglepődöm, hogy hallgatnak rám, és tudok számukra példát illetve utat mutatni. Ez szép feladat és nem hiszem, hogy ebben ki lehet égni.

fotó: Nagy Szabolcs

TB: Mi a helyzet a szerelemmel?

MA: Ahogy szokott lenni, amikor nem ezen van a fókuszod, akkor jön… Ezzel most rendben vagyok, köszönöm!

TB: Milyen hosszú távú hozadéka volt az életedre Balinak?

MA: Megváltozott az értékrendem és például megtanultam, hogy mennyire tudok alkalmazkodni, akár egzisztenciálisan is, de nem maga Bali változtatta meg az életem. Muszáj volt lenulláznom magam minden értelemben, hogy újra tudjam építeni az életemet, valódi alapokra helyezve. És most úgy érzem, sikerült.

fotó: Nagy Szabolcs

TB: Mit üzennél az olvasóknak, akik úgy érzik, nem tudják, merre mozduljanak?

MA: Azt, hogy:

vigyázz, mit kívánsz, mert még megvalósul!

TB: Köszönöm a beszélgetést, a lehető legnagyobb sikereket kívánom a magán- és a szakmai életedben.

Tomkó Bori

(a képek Marosvölgyi Andrea tulajdonát képezik, kizárólag engedéllyel használhatók fel)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük