Tanítóból és cukrászból levendula ültetvényes – interjú Fekete-Gyimesi Barbarával

Fekete-Gyimesi Barbara eredetileg cukrásznak készült, majd végül tanító szakon diplomázott. Három kisgyermek édesanyja, akinek kevés segítség jut elfoglalt férjétől, az aktív nagyszülőktől, hogy megoldja a hétköznapokat.

Így 2017 tavaszán egy sugallat hatására levendulát ültetett a kertjébe. A gyermekei is a segítségére siettek kérés nélkül és ennek a 600 tő levendulának az elültetésére a mai napig nagyon büszkék. A gyermekek ekkor 9, 5 és 2 évesek voltak.

Tomkó Bori: Hogyan folytatódott a történeted?

Gyimesi Barbara: A férjem támogatott benne, miután egy este átbeszéltük az egész levendulás vállalkozást, mérlegelve a buktatókat is. Így a családi kassza adott kölcsön pénzt a kezdéshez. Nagyon örültem neki, mert a férjemet nem könnyű meggyőzni, és még ha nem is hitt a sikerben, akkor is támogatott a kezdő tőkével. Így született meg a Pannonhalma Provence Levendula.

Ebben a közösségi levendulás kertben benne van mindaz a szeretet, amit eddig kaptam életem során Cseszneken és az Őrségben. Az őrségi fazekasházaknál lehet ugyanígy bemenni a fazekasok kertjébe és vásárolni. Én Magyarszombatfán ismertem meg őket, velük ma is baráti kapcsolatot ápolunk.

TB: Értettél már hozzá valamennyire vagy teljesen új volt ez az egész?

GYB: Nem értettem hozzá. Gyerekkoromban sokat kellett segítenem a szüleim kertjében, így azt gondolom ez a tudás aktivizálódott. Levendula ültetéskor én ástam a gödröt, a kicsik tették bele a pannonhalmi termelőtől vásárolt francia levendula töveket, a nagyobbik fiam pedig temette. Figyeltem az időjárás jelentést, mikorra mondanak esőt, hogy szépen meg tudjanak éledni a levenduláim.

Vásároltam jó pár szalmabálát és szalmával takartam a földet, amit kézzel szórtam minden tő köré.

A középső sorokba fehér és rózsaszín levendulákat ültettünk. Ezek nagyon érzékeny fajták és lassabban is nőnek, de egy különleges színfoltjai lettek ennek a levendulás kertnek.

Ezután pedig csak vártam,hogy nődögéljenek. Nagyon sokat kapáltam kézzel, hogy ne legyen gazos, öröm legyen ránézni…

 

TB: Mikor ért az első sikerélmény?

GYB: Az első virágzáskor a barátaim jöttek levendulát szedni. Levendula Ünnepet hirdettem és házi finomságaimmal megterített asztallal vártam őket. Akkor még ollóval arattam és a csokrokat a kis garázsban szárítottam egy kiszuperált ruhaszárítón gémkapcsokkal felaggatva. A kiszáradt csokrokat ma is kézzel morzsolom, hogy virágot tehessek mindenbe. Volt egy régi kicsi körasztalom ott árultam az első portékákat. Ma visszagondolva hihetetlen honnan indult ez az egész… Az első virágzás bevételéből vissza tudtam adni a családi kasszának a kölcsön kért pénzt és venni tudtam egy kicsi elektromos rotációs kapát.

TB: Az első sikeren felbuzdulva pedig már nem volt megállás?

GYB: Ősszel, másodvirágzáskor jóval kevesebb virágot ad a levendulásom, de akkor is egy színfoltja a kertemnek. Ekkor kezdődtek el az ötletelések, hogy milyen portékák készüljenek. Egyet tudtam biztosan: helyi legyen minden, ami csak lehet.

Egy idő után a kis kör asztal kicsinek bizonyult, így szombatonként a teraszomon hirdettem vásárt. A karácsonyi már olyan jól sikerült, hogy be kellett látni: a terasz sem elég már. Így tavasszal egy faházat raktunk le a levendulás közepébe, néhány tövet átmenekítve egy másik helyre. Így készült el “Levendula Gyönyörde”.

TB: Miért pont ez lett a neve?

GYB: Borbás Marcsinak egyik Gasztroangyal műsorában hallottam, hogy Füreden volt régen egy Gyönyörde nevű cukrászda és ez nekem annyira megtetszett, hogy ezt a nevet választottam a kézműves házikónak.

TB: Manapság miből áll a kínálatod?

GYB: Ma már elmondhatom, hogy szinte minden helyi termelő portékája kapható benne, legyen akár az levendulás, mint az enyém, nem számít. Itt nem vagyunk konkurenciái egymásnak, nálunk együttműködések születnek rendszeresen. Megtisztelő, hogy ez a közösség, akik hosszú évek óta ezzel foglalkoznak, ilyen hamar befogadott és élvezhetem bizalmukat!

TB: A portékák eladásán kívül mivel foglalkozol még a levendulásban?

GYB: Már workshopokat is szervezek a kertembe, a Levendula Ünnep kapcsán programokat, amik szintén együttműködések, mellyel kölcsönösen segítjük egymást. Idén pedig egy olyan túra megszervezésének lehettem részese, ami szerintem egyedülálló itthon.

Illanás túra volt a neve és egy nagyon közeli levendula-tulajdonossal Ildikóval, illetve a helyi Tourinform iroda vezetőjének a segítségével szerveztük. Ez a túra két levendulás kert között megy, melyben a levendula és az emberszeretet a közös, de mégis mások vagyunk, mást kínálunk.

Ezen kívül mindig megtisztel, mikor fotózkodni jönnek a kertembe családok, kismamák, ifjú házasok.

TB: Mennyi levendulát termesztesz egy évben?

GYB: Tavaly 130 kg virágot arattunk sarlóval, idén 204 kg-ot. Az Apátság levendula lepárlójában készült el az olajam, amit idén is büszkén árulok. Mellette kapható a virágvizem is,mely szintén 100% tiszta és rengeteg mindenre használható természetes segítség.

A csokrok pedig idén már a teraszunk gerendáin száradnak, ennyit nőtt a levendulásom…

TB: A gyermekeid mit szólnak mindehhez?

GYB: Tudjátok, amikor a forróságban aratsz a 10 éves fiaddal sarlóval, a kicsik és apa pedig rekeszben hordják a virágot egy lepedőre és a gaz kiszedése után egy nagy utánfutóra teszik (amit a szomszédunk ad kölcsön minden évben nekünk), azt gondolod, hogy iszonyú fárasztó és kemény munka, de mindemellett tanítasz is valamit nekik. Hogy a munka nemesít! És persze nagyon örültek az új bicikliknek, amit idén kaptak ezáltal.

TB: Milyen visszajelzéseket kapsz a látogatóidtól?

GYB: Kicsi sziget, azt mondják a vendégek és a kapun belépve egy másik világ várja őket. Nem tudják megfogalmazni, csak azt tudják, hogy jó itt lenni…

TB: Csak ezzel foglalkozol most már?

GYB: A levendulázással közel egy időben elkezdtem egy másik dolgot is, mégpedig hogy megtaláljak mindenkit, aki házi finomságokat árul Pannonhalmán és annak 25 km körzetében. Hiszem, hogy a helyitől vásárolt termékek egészségesek és ennél jobban nem tudunk vigyázni a családunk egészségére! Így, amikor programok vannak a kertemben, meghívom őket is, vagy ők keresnek meg, hogy szeretnének eljönni és bemutatni, árusítani alkalmanként finomságaikat a levendulásom tövében.

Szeptember 14-én kerül megszervezésre a második Élmény Piac a kertemben. Sokan várják már!

TB: Milyen terveid vannak még?

GYB: Hogy mi lesz ennek az útnak a vége, nem tudom. Hogy hol lesz a csúcsa azt sem. Megyek tovább, az ösztöneimre és a szívemre hallgatva. Boldog vagyok, hogy azzal foglalatoskodhatom, amit szeretek csinálni, így elmondhatom, hogy teljesen én vagyok.

A minőséget biztos, hogy továbbra is őrizni fogom, abból nem engedek! Alig várom, hogy új embereket ismerhessek meg és lássam a mosolyt elmenőben az arcokon, mert feltöltődtek itt élményekkel, szeretettel, levendulával.

Köszönöm az interjút!

Tomkó Bori

(fotók: Fekete-Gyimesi Barbara)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük