De mi köze a babáknak a fákhoz?

Gyermekkoromban rengeteg időt töltött a család a telken, a kiskertben zöldséget és gyümölcsöt termeltünk saját magunk számára.

Mi, városi gyerekek ismerkedtünk a fizikai munkával, faluról származó szüleimnek pedig az ottlét picit visszatérést jelentett a ridegebb városi létből a természetközeli életmódhoz. Gyümölcsfáink szépen termettek, egy nap azonban különleges vendég érkezett és maradt máig a telken: egy pompás diófa.

Évtizedek távolából is élénken él bennem a jelenet: Édesapám a sokadik – nekünk akkor úgy tűnt – átlagos gyümölcsfának ásta a gödröt, amelyik egyelőre semmiben sem látszott különbözni a többitől. Keményen koppantak a szikkadt talaj kemény rögei, amikor ásójának lapjával elegyengette a csemete körül a földet, végül izzadt homlokát megtörölve valamilyen furcsa nyomatékkal a hangjában hozzátette: “Én már rég nem leszek, de ez a fa még akkor is bőven terem majd. Nem magamnak ültettem, ti fogjátok enni a termését.”

Valahogy súlya volt annak a pillanatnak, talán emiatt is ivódott bele ennyire az emlékeimbe a jelenet…

Az évek szaladnak, Édesapám lassan két évtizede fentről figyel minket. A diófa ma már terebélyes lombja nyaranta hatalmas, hűs árnyékot vet, terméséből számtalan finomság készült az évek alatt a konyhánkban, egyik vastag ágáról felnőtteket is megtartó hinta lengedezik. Valahányszor csak a fa közelében vagyok, vagy élvezem annak áldásait, mindig eszembe jut Édesapám, mintha évtizedek távolából ma is érezném szeretetteljes gondoskodását.

Az a pillanat örökre nyomot hagyott.

Kisfiunk érkezésekor, úgy bő másfél évtizeddel ezelőtt egy újabb különleges fát ültettünk – születése emlékére. Gondozzuk, szeretgetjük, gyakran emlegetjük: Ez a te fád! Érezhetően más – szorosabb – a kapcsolata ezzel a fácskával, mint a többivel.

Ezeknek a faültetéseknek akkoriban nem adtak nevet, ám azóta bekúszott a köztudatba a Babafa szó, és ma már kevés ember van, akinek ne mondana semmit. Igen, a Babafa az a facsemete, amelyet gyermekek születésekor ültetünk, varázslatos köteléket hozva ezzel létre agy apró ember és egy ifjú fácska között.

Egy valódi életre szóló ajándék ez, hiszen a fák az emberi élethosszt

messze meghaladó élettartamúak.

Időközben plusz jelentéssel is gazdagodott a Babafa ajándékozása, mivel a felgyorsult klímaváltozás miatt gyakorlatilag minden egyes elültetett fának jelentősége van. A világ különböző részein rohamosan vágják ki a fákat új termőterületekért, máshol pokoli tűzvészek emésztik százezrével őket, fontos tehát, hogy minél többet pótoljunk. Széndioxid megkötő képességük, oxigéntermelésük, talajmegkötő képességük csupa olyan tulajdonság, ami miatt kincsek számunkra. És akkor még nem beszéltünk arról, mennyi élőlények adnak otthont, mi mindenre használható a termésük, virágzásuk a méhek öröme, árnyékuk otthonainkat, kertjeinket hűsíti. S ha egyszer elpusztulnak, vagy kivágni kényszerülünk őket, fájuk értékes alapanyag lehet.

Lehet-e szebb ajándék, mint új élet világra jövetelekor életet ajándékozni? Általa friss levegőt, esélyt és reményt egy élhetőbb, környezettudatos világhoz?

A Babafák csodálatos jelképei a Földünk megmentésére irányuló törekvéseknek, és méltatásai a minden rendű és rangú Életet ünneplő és óvó szemléletnek.

                                                                                                                                              Jávor Éva
www.babafa.hu

(A képek a szerző kizárólagos tulajdonát képezik, felhasználásuk nem engedélyezett.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük