138 éve született Kaffka Margit

„Maga Margitkám olyan nagy tehetség, hogy már nem is számít nőnek.”

Ady mondta ezt jó barátnőjének és írókollégájának.

Kaffka Margit egy olyan érában lett dolgozó nő, amikor az még skandalumnak számított.

Első feminista írónőnk, aki a Nyugat első generációjának egyetlen nőtagja volt,

1880. június 10-én született, Nagykárolyon.

Anyai részről Árpád fejedelem leszármazottja, apai részről dédunokahúga Lauka Gusztávnak, aki maga is író volt, s Petőfi barátja.
Margit apját korán elvesztette, anyja őt és testvéreit nehezen tudta eltartani. Így, hogy egyáltalán oktatást kaphasson, csak az ingyenes iskolák jöhettek szóba, s ő apácazárdába került. Keserves élet jutott neki a zárda falain belül, amely aztán az írásra is ösztönözte.

Ebből persze nem tudott megélni, így, mivel kérője nem akadt, s el kellett tartania magát. 1902-től Miskolcon, gyakorló tanárként kezdett dolgozni.

Közben írt is, sikerrel. A vidéki tanárnőre előbb az A Hét, majd a Jövendő is lecsapott, versei, írásai kezdtek egyre többször megjelenni.

1903-ban meg is jelent első verseskötete, a Versek.

1905-ben feleségült ment Frölich Brunóhoz, akitől

a következő évben megszületett László nevű fia.

1907-ben felköltözött családjával Pestre, és lassan bejáratos lett az irodalmi körökbe.

Később Osvát Ernő befogadta őt a legrangosabb hazai folyóirat, a Nyugat első generációjának tagjai közé.

Innentől kezdve jó barátságot ápolt Ady Endrével és Schöpflin Aladárral.

Ady sokat tett hozzá egyébként is lélekábrázoló kifejezésmódjához, ők ketten nagy hatással voltak egymásra.

Mikor 1910-ben megromlott kapcsolata férjével, elvált, s hogy feledni tudjon,

előbb Párizsban, majd Rómában élt egy ideig.

Ebben az időben született meg a Színek és Évek és a Mária Évei.

Mindkettőben, bár nem önéletrajzi regények, mégis házassága kudarcát dolgozza fel. Margit mindig a lélek bugyraiban kereste előbb a válaszokat, míg aztán el nem jutott a társadalmi kérdések megválaszolásáig.

1914-ben megismerkedett Baur Ervin orvos-biológussal, s még abban az évben össze is házasodtak.

Amikor kitört a háború, abbahagyta a tanítást, pedig imádta munkáját: annyira, hogy színvonalas tankönyveket is írt.

A háború éveiben megírta a Hangyabolyt, amelyben a zárdában töltött keserves évekre emlékszik vissza. (A Hangyabolyból Fábri Zoltán 1971-ben filmet is forgatott.)

Mikor férjét Temesvárra vitték orvosi szolgálatra, Margit ingázott Temesvár és Budapest között, s közben elkezdte írni pacifista hangvételű verseit is.

Persze, mivel Ady barátja volt, lassan átfordult hangulata,

s elkezdte várni a forradalmat.

Szocialista eszméket kezdett vallani, s a szabadverselés műfajából visszatért a rímes versek felé.

A háború végére kiforrott, komoly írónővé vált, s megjelent utolsó novelláskötete, az A révnélA Vörösmarty akadémia is tagjai közé fogadta őt, s októberben, amikor kitört a forradalom, Kaffka boldog volt.

Örömét a spanyolnátha gyorsan letörte: előbb fia, majd ő is lebetegedett, s ágynak dőlt.

Egy pillanat alatt végzett vele a kór.

Mindössze 38 évesen távozott

az Ady által csak asszony-íróként emlegetett írónő…

Fia egy nappal később követte őt.

 

Madársors

Megsebezték szárnyam. Lombtalan berekben,
Bozótos, avaros, vad erdőbe’ jártam.
Leszállott a dér is. Mindig betegebben,
Fázva bolyongtam a hideg éjszakában.
Vándortársaimtól messze elmaradva;
Megázott a fészkem, bomlott, kusza lett…
Vágytak reám, mint a menekülő vadra,
Hogy is találkoztam akkor én veled?…

Már tudom! Fény rezgett a te ablakodban,
Nyirkos, őszi ködbe’ enyhe lámpafény.
Kinyujtott kezedbe dermedten csapódtam,
A lehelletedre ébredtem fel én.
Beh jó is volt nálad… didergő madárnak,
Melengettél forró szíveden, – tudod?
Házatok békéje a szívembe áradt;
“Terülök! Terülök!” – szólt az asztalod.

Ó, de azóta már vége van a télnek,
Meggyógyult a szárnyam, repülni tudok.
És a lombok újra suttognak, beszélnek,
Hívnak, csalogatnak ismerős dalok.
Már szállnak a dalok… Kék tenger, tiszta lég,
Nagy rónák, városok, a titkok, a csodák…
Én hívem, fel se vedd! Csüggedt azér’ ne légy!
Nekem verdesnem kell a börtön ablakát…

1905

Zoé

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.