A detektívtörténet megírásakor egy sajátos szenvedély, az ártatlanok megmentésének szándéka hajtja az írót – Agatha Christie

„Csak úgy csinálok, mintha író volnék.” – írta életrajzi könyvében Agatha Christie.

Ez az alázatos magatartás írói mivoltjával szemben, egész életében elkísérte.

Mindig alkotni akart, csak azt nem tudta, mit. Zongoraművésznek készült, de nem volt hozzá elég jó.

Képzelete mindig szárnyalt, így kötött ki az összetett gondolkodást megkövetelő detektívtörténeteknél. Hamar kiderült, ő egy született tehetség, így nem is lehetett belőle más, mint a krimik koronázatlan királynője.

Agatha Mary Clarissa Miller 1890. szeptember 15-én született Torquay városában, Angliában.

Csodás gyermekkora volt, 11 éves koráig jómódú családban élt. Apja amerikai származásának köszönhetően hétévesen már megjárta New Yorkot.

Mikor a családi vagyon megcsappant, Dél-Franciaországba költöztek – ott az élet olcsóbb volt.

Ekkor tanult meg hallás után kiválóan franciául.
Bár anyja nem akarta, hogy  8 éves koráig bármiféle oktatást kapjon, ő ötévesen mégis megtanult magától olvasni. Így aztán megtanították írni is, bár a helyesírás számára szörnyen nehéz feladat volt, helyette a számok világával boldogult könnyen.

Ebben az időszakban kezdett el nővére esténként Sherlock Holmes történeteket mesélni neki.

Visszaköltöztek Angliába, de apja egészsége egyre romlott, s ahogy egyre kevesebb lett a pénzük, szívével annál több gond akadt. Végül el is távozott, bizonytalan anyagi helyzetet hagyva maga után.

Ahogy az évek haladtak előre, irányt kellett adni Agatha életének: keresték miben tehetséges.

Anyja elvitte egy párizsi internátusba, hogy zongoraművészt faragjanak belőle. Ekkoriban néhány verse már megjelent nyomtatásban. Még nem voltak írói ambíciói, pedig a versekért díjakat is kapott.

Miután lassan az eladó lányok sorába került, s értésére adták, nem lesz belőle sosem nagy művész – nem bírta leküzdeni lámpalázát a színpadon -, anyja elutazott vele Olaszországba.

Visszatérésük után egyre több férfi kezdett Agatha körül forgolódni. Háromszor kérték meg a kezét, az utolsó kérővel el is jegyezték egymást.

Aztán megismerkedett egy fogadáson Archibald Christie-vel, akivel

olthatatlan lángra lobbantak egymás iránt, így az eljegyzést Agatha felbontotta.

Agatha és Archibald

Anyja nem repesett az örömtől, mert Archibald csak egy szegény repülőhadnagy volt, s Agathának sem volt sok hozománya. Ezért sokszor fel is bontották, majd újrakötötték az eljegyzésüket.

Végül az első világháború alatt,1914. december 24-én összeházasodtak.

Útjaik – a háború idejére – szét is váltak, Agatha ápolónő lett a Torquay-i kórházban. Levizsgázott, és egy gyógyszerlaboratóriumban kezdett dolgozni.

Itt kezdte el írni első detektívtörténetét, mert eszébe jutott évekkel ezelőtti fogadása nővérével.

Ő azt állította tudna írni krimit, nővére pedig kételkedett ebben.

Itt formálódott meg fejében Hercule Poirot alakja is.

A titokzatos stylesi eset két hét alatt született meg, aztán a fiókba került. Csak miután véget ért a világégés – és Archie Agatha-val  összeköltözött – került elő újra.

Agatha és Rosalind

1919-ben megszületett egyetlen lányuk, Rosalind.

A következő évben végül kiadták első könyvét, amiért mindösszesen 25 fontot kapott. Igaz, a könyv nem is volt átütő siker, csak a gyógyszerészek körében, akik a mérgek pontos keveréséért is dicsérték.

Agatha ennek ellenére is írt, újra.

Legnagyobb meglepetésére egyre kelendőbbek lettek Hercule Poirot-ról írt történetei, bár ő szívből utálta a belga, nyugalmazott rendőrt.

Amerikából is érdeklődni kezdtek utána.

Férjével világkörüli útra ment, megjárták Ausztráliát, Kanadát, Hawaiit, Ázsiát.

E sok jó után szinte törvényszerű volt, hogy minden rosszra forduljon. 1926-ban Agatha elvesztette szeretett anyját, s férje is bejelentette, hogy elhagyja őt egy fiatalabb nőért. Idegösszeomlást kapott, majd december 3-án 11 napra eltűnt. Több mint 10.000 ember kereste őt, égre-földre. Ő volt Anglia történetében az első, aki miatt helikopteres keresést is indítottak.

Mikor előkerült, nem tudott épkézláb magyarázattal szolgálni eltűnésére. Sokan arra gyanakodtak, hogy az akkor megjelenő Az ,,Ackroyd gyilkosság” című könyvének csinálta a felhajtást, míg mások úgy vélték, így akart a férjén bosszút állni. Ő maga részleges amnéziára hivatkozott, amire életrajzi könyvében homályosan utal is. Akármi történt is, 1928-ban elvált férjétől, aztán egyedül indult a Közel-Keletre, lányát nővérére hagyva.

Ekkor utazott először az Orient Expressen.

40 évesen találkozott a nála 17 évvel fiatalabb régésszel, Max Mallowannal, akihez 1930. szeptember 11-én – sokak rosszallása ellenére – hozzáment feleségül.

Mint kiderült, az ellendrukkereknek nem volt igazuk. Agatha haláláig együtt maradtak, bár a rossznyelvek szerint a férfi sokszor megcsalta.

Agatha és Max

Agatha, régész férjét sok ásatásra elkísérte. Fotózta a leleteket s segített Maxnek megírni könyvét. Ő is írt egy könyvet: ,,Így éltünk Mezopotámiában” címmel. Nem véletlen tehát, hogy a Közel-Kelet ad otthont, a ,,Halál a Níluson” és a ,,Gyilkosság Mezopotámiában” című könyvének is.

A második világháború alatt ismét gyógyszerészek mellett dolgozott. Közben írt két könyvet, s kitalálta Miss Marple-t, aki jellemben egyáltalán nem hasonlított rá, bár sokan szeretnék ezt hinni.

Mary Westmacott néven is elkezdtek megjelenni lélektani regényei.

Abban a megtiszteltetésben is részesült, hogy maga II. Erzsébet –aki nagy rajongója volt – kérte fel, hogy írjon egy rádiójátékot.

A rádiójátékból aztán megszületett az Egérfogó színdarabja is, amit 1952 óta folyamatosan játszanak Angliában, ezzel bekerült a Guinness Rekordok könyvébe is.

1971-ben II. Erzsébet lovaggá ütötte.

Utolsó éveit családja körében töltötte. Még megérte, hogy megjelent a mozikban a Gyilkosság az Orient expresszen című könyvének filmváltozata. 1976. január 12-én meghalt – gazdag irodalmi örökséget hátrahagyva maga után,

a krimik koronázatlan királynője.

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.