You are currently viewing A vágyakozás regénye – Sorsjegyek. Ösztönök. Álmok.

A vágyakozás regénye – Sorsjegyek. Ösztönök. Álmok.

  • Olvasási idő:olvasási idő: 4 perc
  • Bejegyzés kategória:#egyésmás / #kult
  • Ezen hozzászólások közzététele: 0 hozzászólás

Sötét van.  Állandóan.
A brit írónő, Sophie Mackintosh regényében a vágyakozást egy magasabb szintre emeli, a női karakterek egy olyan disztópiában húznak sorsjegyet, melyet kezdetektől fogva sötét érzések táplálnak.

A Kék sorsjegy főszereplője és elbeszélője Calla, akinek életét megváltoztatja az első vérzését követő lottótermi ceremónia, melynek során egy gépből sorsjegyet húz. A gép kék színűt választ, szabadságra és gyermek nélküli életre kötelezi. De Calla ösztönei mást súgnak, és idővel lázadni kezd; a nagy terve részeként, sötét érzéseinek engedelmeskedve törvényt szeg és teherbe esik.

„Nem akartam csalódni vagy csalódást kelteni, merthogy nem voltam törékeny, én védhetetlen voltam, én vaksötét szél és por voltam, amely átzúdul árkon-bokron, senki semmit nem tehetett értem.”(46.)ezekben a sorokban (is) érződik, mennyire kívülállónak tekinti magát, nem találja a helyét a rendszerben, keresi önmagát.

Vágyakozik, miközben saját maga ellen is harcol, szorong. „Vágyom. Volt ebben az érzésben valami tisztaság, amelyet más benyomások nélkülöztek, valami egyszerűség, noha egyszersmind ez maradt a világon a legnagyobb bonyodalom.” (19.)

A feje felett lebegő kérdőjel – vajon tévedés történt a lottózóban? – az ominózus iránytű, a már-már állatias álmok mind-mind azt sugallják, hogy a főszereplő egy olyan útra lépett, amely veszélyes kalandokat tartogat számára, és sosem lehet biztos abban, hogy bízhat-e az útjába sodort személyekben. Lassan elmosódik a határvonal a képzelet és a valóság, a szabad akarat és szerencseosztás gépies mivolta között, a férfi és női szerepek egyre erősebben feszülnek egymásnak, a hormonok tombolnak, a szexuális zaklatás létező fogalom, mindeközben a magzat pedig egyre csak növekszik.

Mackintosh a férfiak megnevezéseként csak egy kezdőbetűt és egy pontot használ, míg a nők teljes keresztnevet kapnak. A szerző így érzékelteti azt, hogy a nők sorstársak, ők igazán megérthetik egymást. Emellett a leírások kifejezetten erősek; Mackintosh éles kontúrral rajzolja meg a zárt tereket, szinte annyira erősen, hogy azok fojtogatnak, miközben egyre szorosabban zárnak. Ugyanakkor a mintázatok, a korábban ott tartózkodók nyomai valamiképpen ellensúlyozzák ezt a fojtogató érzést. A tájleírások külön kategóriát képeznek, fontos elemei a történetnek. Az események sodrásában az ember és állat viszonya is megjelenik, továbbá a tükör mint motívum hangsúlyos szerepet kap.

A Kék sorsjegy sokrétű kötet a maga sivár, nyomasztó, szorongással teli világával, nyers és csontig hatoló, fájdalmas mondataival. A sorok között fontos társadalmi kérdések jelennek meg, de a szerző nem fogalmaz meg válaszokat, az olvasóira bízza azokat. Döntsék el maguk. Szerencsések az olvasók, hiszen szabad akaratukból dönthetnek, nem egy gép teszi ezt helyettük, nincsenek sorsjegyek, nem csak kék és fehér szín létezik.

Van átmenet.

Van élet.

És van visszaút…

A kötet az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg, N. Kiss Zsuzsa fordításában.

Eötvös Natália

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?