Akik (túl)élni akartak – Megindító történet a „földi pokol” legmélyéről

 „Ha reggel felébredsz, az a nap már jó nap.” (296.)
Heather Morris hosszú éveken át gondozta a szövegét, amely tizenkét éven keresztül forgatókönyvként létezett.

Három évig tartott, míg Morris előtt kibontakozott Lale Sokolov története, vagyis Az auschwitzi tetoválóé. Jóllehet a precíz munka időigényes folyamat, de ebben az esetben nem csak erről van szó: a bizalom kiépítése kulcsfontosságú szereppel bír a cselekmény létrejöttében (is).

Miután a szerző elnyerte Lale bizalmát, az egykori Tätowierer önelemzésbe kezdett. Megindító cselekményfolyamnak lehetünk részesei, miközben Lale leteszi magáról a több mint ötven éve hordozott bűntudat súlyát és félelmeit. Fogoly volt, száma ott áll az Auschwitzi-jegyzőkönyvben, továbbá „különleges helyzetéből” adódóan csak az SS politikai részlegének tartozott számadással. Mindemellett megfordult Mengele részlegében, megjárta a büntetőbarakkot, látta a gázkamrákat. Ebben az embertelenségben találtak egymásra Gitával.

Kettejük kibontakozó szerelme is megelevenedik a sorok között, pontosan úgy, miként a „földi pokol”, melyben a Tätowierer ajándékokat és ételt szortírozott, voltaképpen ahol tudott, segített. Nem mindennapi, igaz történeten alapuló kötet a koncentrációs tábor legmélyéről.

„Lale eltűnődött a dátumon. 1944. április 4-e. (…) Három hét múlva két éve lesz, hogy ideérkezett. Két év. Hogy csinálta? Hogyhogy még mindig lélegzik, pedig olyan sokan már nem? Eszébe jutott a kezdetekkor tett fogadalma. Túl kell élni, hogy meglássa, a felelősök megfizetnek ezért.” (180.)

Morris innen emeli fel hőseit, és úgy írja le történetüket, hogy az olvasó meghökkenve merül el a regényben, mely „minden szempontból különleges”, vétek lenne kihagyni. A téma nehéz, ugyanakkor rövid idő alatt el lehet olvasni, hiszen rendkívül lendületes, lebilincselő olvasmány.

Anyám széles mosollyal azt felelte, ha az ember évekig nem tudhatja, vajon életben lesz-e még öt perc múlva, akkor aligha akad olyan nehézség, amivel ne küzdene meg. (299.)

Lale és Gita története reménysugárként is értelmezhető, egyfajta támaszként. Mert ők valóban (túl)élni akartak. Nem adták fel; minduntalan küzdöttek nap mint nap. A Morris-regény mesél a kitartásról.

A hitről.

A szeretetről.

 A kötet az Animus Kiadó gondozásában jelent meg, 2018-ban, Moldova Júlia fordításában.

Eötvös Natália

(A képek a szerző tulajdona.)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük